Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

220. Olvasópult mellett álló alakok. Pillérfó részlete a budavári Mária-templomban pozásróT emlékeznek meg.

1;i4 Az erődítés 1294-ben cserél gazdát. Jellegzetes és legszükségesebb épületei ezek egy XIII. századi várnak. A két erődítés, de különösen a négy saroktornyos keresztes vár keltezése azért is nagyon fontos, mert e típus egyik első magyarországi megjelenésének látszik, és kétségtelenné teszi elterjedésükben, de egyáltalában a várvédelemben, az ország védelmének megszervezésében a keleti lovagrendek és a johanniták szerepét. A keltezéshez két hasonló célzatú oklevél nyújt talán megbízható támpontot: IV. László a Margitszigetet Erzsébet nővérének és társainak adja 1276-ban a minorita és premontrei klastrom kivételével. Az oklevelet többször, így 1278ban is megismétli, de ekkor már kivételek között szerepel a keresztesek vára és vendégháza (domus hospitalis), valamint az esztergomi érsek vára, háza és tornya. Úgy látszik, mindkét várat 1276 után kezdték el építeni, és néhány év múlva már használ ható volt. Ekkor fejeződhetik be a sűrűn lakott sziget teljes kiépülése. A domonkos apácák kolostorát és udvarait kertek, prédikálótór veszik körül, és ezt a nagy négyszöget kerítésfalak övezik. A keresztesek várából közút vezet a kolostorba, amelytől északnyugatra, a sziget felső végében terült el a falu. Radványi hírt ad arról, hogy itt állandóan igen sok cserepet találtak. A falut 1290, majd 1294-ben keltezett oklevelek említik,

135 és ezekből kiderül a település nagysága: bírája és esküdtjei vannak, az egész szigetet utak és utcák hálózzák be. Bár politikai válságoktól nem ment a század utolsó másfél, két évtizede, ekkor van 221. Pillérfnjezet a budavári Mária-templomban 25* 387