Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

A kánai bencés kolostor A pesti domonkosok Fémművesség a XI-XIII. században A Kamaraerdő délkeleti határán, a balatoni műút kanyarában hatalmas romterület húzódik,

57 melyet a kánai Benedek-rendi apátsággal lehet azonosítani. A romokat Henszlmann még jobb állapotban látta. Oklevél (1240. március 25.) csak közvetlenül a tatárjárás előtt említi meg, és a kolostort Kispest közelébe helyezi. Felmerült az az elképzelés is, hogy a romok közelében a két Gellért-legendában megjelölt Szent Szabina-egyházat keressük.

58 Nehéz azonban a mai Diósd község helyét ide helyezni. Fel kellene tennünk, hogy a Benedekrendi templom helyén állott az Ősi Szent Szabina. Viszont ennek ellentmond egy 1417-ben kelt oklevél,

59 mely még említi Szent Szabina templomát. A kilátszó falak alapján igen nagy méretű, mintegy hatvan m hosszú, háromhajós kváderköves templomot lehet sejteni, melynek egy XII. század második feléből származó kereszt alaprajzú falpillére rendkívül magas kőfaragó képességről tanúskodik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy mint az egykori Buda, Pest és Óbuda, valamint környékének legnagyobb kolostora, egy bizonyos időben, legalábbis a XII. század végén, a művészeti élet központja lehetett. Talán még ennél is fontosabb szerepet kell tulajdonítanunk a gazdag német kereskedőváros életében közvetlenül a tatárjárás előtt a pesti domonkosok kolostorának. A domonkosok korai megjelenése a város jelentőségére is fényt vet. Nem sokkal a bécsi, 1226-ban történt megtelepülésük után épülhetett fel a pesti kolostor is. mert 1233-ban már oklevélben szerepel a házuk. A kolostor helyét csak gyanítjuk, építészetéről egyetlen kő sem tanúskodik. Fogalmat alkothatunk róla a tatárjárás egyik drámai eseménye alapján, melyről legbővebben Spalatói Tamás emlékezik meg. A nép nyilván a legnagyobb kőépületben, a domonkosok fallal kerített kolostortemplomában, a várost elhagyva keresett menedéket, és védte azt. A tatárok felgyújtották a templomot, ahol majdnem tízezer ember égett bent.

60 Még ha a számot a legnagyobb túlzásnak tartjuk is, és ennek negyed- vagy ötödrészét hisszük is el, a prédikáló domonkosok Szent Antalnak szentelt temploma hatalmas méretű, kiváló építészeti mű lehetett. Helyére több oklevél enged következtetni, de sajnos, egyik sem határozza meg pontosan. Pesten kívül, annak suburbiumában állott.

61 A külvárost Szentfalvának nevezték, amely összeért, össze volt építve Pesttel.

62 Az 1273-i nagy rendi gyűlést Pest mellett tartották. Bár a város helyrajzáról is sokat árulnak el a leletek, de a város életéről annál többet.

63 Még ez a néhány jelentékenyebb emlék is, amely szinte véletlenül került elő, a terület fontosságáról tanúskodik. Talán még az Erzsébet-hídi lelet viking kardjánál és lándzsájánál

64 is szebb az az egyenes kétélű, lapított gombú, hosszú keresztvassal ellátott kard, melyet a harmincas években a Dunából emeltek ki. A lelet egy megkövesedett, sodronyinggel borított karral együtt került elő, mely keltezését is támogatja. Félkör alakú gombjának ezüst tausírozása — életfa két oldalán — egy-egy galambot ábrázol

65 (192. kép). Egészen hasonló ábrázolás látható a XI. századból származó kijevi illatszertartó aranycsüngőkön.

66 Számos műtárgyon található ez a madár és életfa motívum. A normann kard bizánci díszítésű, tausírozása tehát nem mond ellent a kard formájából is következtethető kornak, a XI. századnak.

67 Talán még jelentőségteljesebb egy Attila utcai lelet: vörösréz lemezből vert és vésett megcsonkult Krisztus-korpusz (193. kép). Fején tollbokrétához hasonló korona, (,,tupos", bizánci császári jelvény), arca teljesen lekopott. A törzs fő formáit ugyancsak megkopott vésett rajz árulja el. Egészen hasonló, de ép feszületet találtak Ludason, Nagykőrös határában, egy tatárjáráskor elpusztult falu területén. A technika azonossága, speciális formaadásuk ellenére egyező részletek nem hagynak kétséget afelől, hogy ugyanabban a műhelyben készül192. Kétélű egyenes kard ezüstberakásos markolata gombján két madár és életfa ábrázolása. Lelet a budapesti Duna-szakasz medréből