Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az akantusz­leveles faragványok Erre mutat az is, hogy a XIV. században az épület annyira romos állapotban van, hogy nem építik át szokásszerűen, hanem mellette emelik az új templomot. 19 Az emlékeket a díszítés azonos motívuma, az antik építészetből származó akantuszlevél hasonló felfogása köti össze. Jelentékeny ré­szüknek még a faragásmódja is megegyezik, tehát joggal beszélhetünk azonos műhelyről. Sőt, miután főleg királyi alapításokkal hoz­hatók kapcsolatba, királyi műhelyről. 20 Két­soros, szár nélküli akantusz díszítést találtak az óbudai Fő téren a feltöltésben, és valószí­nűleg párkány szerepét töltötte be (173. kép). Ugyancsak Óbudán, a Nagyszombat utca kö­zelében került elő egy akantusszal díszített oszlopfő (172. kép), melyhez hasonló, de szá­rakból kibontakozó díszítéssel is élénkítve, a budai vár egyik kertjében bukkant fel mint kertdísz. A két oszlopfő méretei arra engednek következtetni, hogy esetleg ugyanabból az épületből valók. Lapos pilaszterfejezet került elő a Sáros fürdő forrásánál épített falból. Két sor akantusz felső sorának leveleit a késő­antik korinthoszi oszlopfőkről és frízekről ismert szárak választják el (174. kép). A pilaszterfő legfelső része letöredezett, való­színűleg ezt is akantuszsor díszítette. Ugyan­csak Budapestről származónak kell tarta­nunk a Sáros fürdői pilaszterfő párdarabját, melyet a szentendrei Anna-majorban, a Hausz­mann-villában helyeztek el. Az ugyanitt kert­dísznek beépített számos budavári töredék arra enged következtetni, hogy ez is a budai Várból származik, ahol a barokk palota épí­tésekor a feltöltéshez használták. Ez- a felte­vés annál is inkább valószínű, mert ugyan­csak a budai Vár keleti oldalán, pillérmarad­ványokba másodlagosan befalazva két szárral tagolt, egymáshoz kapcsolódó akantuszfejezet maradt meg. Egy rézsűs oszlopkapu-pillér fe­jezeteit alkották (175 -176. kép). Elhelyezé­sük szerepe keltezésükhöz további adatokat nyújt; csak XII. századiak lehetnek. így a kockafejezetekkel együtt a palotában lelt ro­mán emlékek száma négyre nőtt. E nem eredeti helyükön fellelt kövek másodlagos elhelyezéséből inkább csak a számbeli meg­oszlás alapján, mint közvetlenül tudunk következtetést vonni. Óbuda és a tabáni völgy dunai torkolata tűnik úgy, mint az emlékek széthurcolásának központja, ez különben megfelel a tele­püléstörténeti helyzetnek is. Ezt a helyszínt valószínűsíti egy további, XI. századra keltezett emlék, a Rudas fürdőből származó arkangyal. A vári Nádor utca 7-ből kibontott, szárból kifej­lődő indás párkányfríz-töredéke a XI. századot megelőző építkezésekből származhatott. 21 Az akantuszos félpilaszter és az arkangyal felfedezésének azonos helyszíne szerény adalék ahhoz a feltevéshez, hogy ugyanabból az épületből származnak. Már ezen emlékek összefüggéséből és különszerűségéből több épület, — korszakunkat ismerve — templom létezésére kell következ­tetnünk, így igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk az emlékek keltezésének, amit viszont csak a stíluskritika oldaláról közelíthetünk meg. Az előző akantusz díszes emlékekkel szemben a jobb faragású, erősen antikizáló esztergomi oszlopfőknek legfontosabb és legkvalitásosabb csoportja III. Béla esztergomi építkezéseiből származik. Ezektől függetlenek a sokkal durvább budai akantuszos fejezetek, amelyek legkö­zelebb az 1100 körül készült milánói és paviai példákhoz állanak, 22 és több mint fél évszázaddal megelőzik az esztergomi fejezeteket. Egyetlen esztergomi emlék, egy pilaszterfejezet töredéke 172— 173. Akantuszdíszes oszlopfő ós párkány tő Óbudáról, XII. század eleje

Next

/
Thumbnails
Contents