Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

167. Akos mester óbudai prépost (1254— 127I1) pecsét je. Kumorovitz L. B. professzor másolata nyomán A legátus a kunok pogányságán, nomád sátorlakó életmódján és viseletén volt legjobban megütközve. Azt hivén, hogy ezen rendelettel lehet változtatni, 1279. június 23-án gyűlést hívott össze Budán. A kunok két főnöke, Uzur és Tolón látszólag beleegyezett a követelésekbe, IV. László pedig esküvel erősítette meg a legátus kívánságát, egyebek között azt, hogy a határozatokat országgyűlésen is szentesíti. A július 15-től 25-ig tartó tétényi országgyűlésen az összesereglett magyarok és kunok törvényerőre emelték a kun kérdést szabályozó cikkelyeket, és kéthetes késedelemmel, augusztus 10-én IV. László ünnepélyes oklevélben erősítette meg.

223 A király a végrehajtással nem sietett. A követelések jórészt teljesíthetetlenek voltak, meddő erőszakolásuk pedig a királyt legütőképesebb haderejétől fosztotta volna meg. A legátus erre kiközösítette IV. Lászlót, és ezzel kényszerítette, hogy magát megalázva újból megfogadja a kun törvény végrehajtását, majd zsinatot hívott össze Buda várába ,,a katolikus hites egyházi szabadság védelmére", valamint az „egyháziak és világiak életének, erkölcseinek megjavítására". A király a tudta és beleegyezése nélkül, sőt inkább az ő ellenében összehívott zsinatot meg kísérelte megakadályozni. Megparancsolta Budavár bírájának, hogy a legátus és a zsinatra gyülekezők előtt zárják be a kapukat, és semmiféle élelem vásárlását ne engedjék nekik. Levelével azonban nem ért célt. Buda polgársága inkább hajlott a közjó nevében fellépő legátus szavára, mint a sértett tizenhét éves ifjúéra. A zsinatot megtartották, és 128 cikkelyből álló végzéseit a legátus 1279. szeptember 19-én Budán kihirdette. A zsinat határozatokat hozott az egyházban elharapódzott visszásságokkal, erkölcstelenséggel szemben, a világiaknak az egyházi ügyekbe való beavatkozása ellen, valamint a közerkölcsök megjavítása érdekében.

224 A városokat, s így Budát is érintő pontok közül megemlítjük az 52. cikkelyt, amely az egyházi és világi hatóságok kötelességévé teszi, hogy kiűzzék házaikból és birtokaikról a városokban és falvakban lakó erkölcstelen nőszemélyeket, „akik testüket hitvány pénzért vagy kereskedelmi áruért válogatás nélkül áruba bocsátják", mert ezzel sokaknak bűnre adnak alkalmat. Az országos érvényű 74. cikkely kiközösíti mindazt, aki egyházi személyt tettleg bántalmaz, pápai levelet hamisít, és tudva felhasznál, egyházi szentségeket jövendőmondásra és varázslásra használ, házassági ügyben hamisan tanúskodik, gyújtogat, egyházat feltör, magzatot elhajt, avagy előre megfontolt szándékkal gyilkol. A zsinat végzései között olyan is volt, amely IV. Lászlónak szólott, és Őt is az egyház büntetésével fenyegette; általános jellegű erkölcsi tilalmak mellett például a kegyúri jogot korlátozó 53-56. és/62. cikkely.

225 Kun László a legátus lépései, kivált pedig kétszeri kiközösítése miatt fellebbezett a pápához, és szeptember végén elvonult a tornai és sárosi erdőkbe szarvasbogésre, majd a kun szállások közelében, aTemesvár alatt levő Somlón (Semlakon) szállott meg.

226

Közben meghalt legodaadóbb híve, a rossz hírű Kán-nembeli Miklós prépost, királyi alkancellár, akit IV. László az érseki székre jelölt, de akit a pápa nem erősített meg, a legátus meg éppenséggel kiátkozott, A haldokló utolsó kívánsága az volt, hogy vigyék holttestét a legátus elé, és ő intézkedjen temetése felől. A legátus az ajtaja elé rakott koporsót a leprások temetőjébe vitette ki. Híre ment, hogy a legátus bűnbocsánatban részesíti azokat a városlakókat, akik követ dobnak Miklós prépost sírjára, mire az egész város megindult, és rövidesen háznál magasabb kőhalom emelkedett a sírhant felett, László a hírre mérhetetlenül felbőszült. Gyermekkori barátja holttestének meggyalázását látta benne, s ráadásul a polgárság ellene való lazítását. Tüstént parancsot adott a legátus elfogására. Fontolgatta, hogy végezzen-e vele. Végül úgy döntött, hogy átadja a kunoknak. Tegyenek vele, amit akarnak. A kunok ijesztgették a legátust, de nem merték megölni. Még nagyobb lett az ijedelem a László pártján levő főurak körében, akik tartottak tőle, hogy magukra vonják a tett súlyát és az egyház átkát, A kiutat abban találták meg, hogy elfogták a királyt, és csak azzal a feltétellel bocsátották szabadon, ha a kunok kiengedik a legátust,