Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

A gazdag vagy szegény kérdésre a kihallgatottaknak csak negyedrésze vallotta magát szegénynek, másik negyedrésze szegénységét azzal indokolta, hogy kifosztották. A többség többékevésbé megelégedettnek mondta magát. Jellemző a Káposztásmegyerre való János vallomása, aki így felelt: ,,Ha jól dolgozom, van elegem."

198 Olyan ember válasza ez, aki bérmunkát vállal. Bérmunkára pedig ez idő tájt a budai szőlőkben bőven nyílt alkalom. A felnőttek átlagos életkorára lehet következtetni abból a kérdésből, hogy „Hány éves?". A kérdezettek fele nem tudta saját életkorát. Másik fele hozzávetőleges választ adott: „Azt hiszem harminc", „Lehetek vagy ötven-hatvan". Többen a tatárjáráshoz viszonyították életkorukat: „A tatárjáráskor gyerek voltam", „Anyám úgy mondta, hogy a tatár betöréskor három éves voltam". Általában a gyermekek életkorát tartották legjobban számon, ami érthető is, mert a születés sem olyan régen történt, iskolába is többen jártak, meg a fejlődő gyermek külseje is sokat elárul. A tizenöt éven felüli kihallgatottak kétharmada a tatárjárás után született, tehát harmincöt évesnél fiatalabb volt, egyharmada harmincöt hatvanéves volt. Hatvan éven felülinek csak egy vallotta magát: „Azt hiszem, vagyok száz !".

199 Nyugodtan mondhatta, mert senki sem tudta megcáfolni anyakönyvi kivonattal. 8. ISKOLÁZÁS, JOGÉLET, IRODALOM írásbeliség Az Árpád-korban az írni-olvasni tudás általában az egyháziakra korlátozódott. A XI. század végén még a papok között is volt tanulatlan.

200 A XIII. században azonban éppen a városok fejlődése kezdte kitermelni az új írástudó világi értelmiséget, a deákságot. A nagyobb arányú üzleti tevékenység: távolsági kereskedelem, kölcsönüzlet, jövedelembérlet megkövetelte az írni, olvasni és számolni tudást, emellett a városi jogügyletek írásba foglalása és a jogkönyvek használata nélkülözhetetlenné tette a magasabb iskolai végzettséget.Iskolát általában az egyházak tartottak fenn. A Várban a ferenceseknek volt magasabb végzettséget adó iskolájuk, amiről a lector és iurista címzések tanúskodnak. Felhévízről viszont tudjuk, hogy a keresztes konvent alkalmazott egy magyar „skolasztikust" Nyitrai Márton személyében, ő lehetett tanítója a hétéves felhévízi Bendeknek, akiről a tanúvallatások során elmondták, hogy a balesete délutánján iskolából jött haza.

201 Magasabb iskolai végzettséget a káptalani iskolák nyújtottak, amilyen Óbudán is volt. Veszprémben ugyan 1276-i pusztulásáig működött olyan székeskáptalani iskola, melyet az egykorúak a párizsi egyetemhez hasonlítottak, egyetemi végzettséget mégis elsősorban a külföldi egyetemek nyújtottak. Magyarországról e korban főként az olaszországi egyetemeket, Bolognát és Páduát látogatták.

202 Bizonyára külföldi egyetemen szerzett magisteri fokozatot Rudolf mester, aki 1292-ben a budavári esküdtek között foglalt helyet. Egyetemi fokú jogi ismereteket igényelt a városi oklevelek kiállítása és a jogok írásba foglalása. Alighanem iskolázott ember volt Albert is, a pesti révészek és hajósok szervezetének ügyvédje.

203 Pest-Buda területén a jogi írásbeliség fejlődött ki legjobban. Hiteles- A közjegyzői feladatokat ellátó hiteleshelyek közül itt székelt egyike az országos jogkörű helyek konventeknek: a budai társaskáptalan. Bár épülete a tatárjárás alkalmával leégett, 1243-ban már megkezdte működését,

204 és igen nagy forgalmat bonyolított le jogi ügyletek írásba foglalása terén. A kiadott oklevelek érdemi részét bevezették egy protokollumkönyvbe is, ahonnan az oklevél elvesztése esetén kivonatot vagy másolatot lehetett szerezni. Emellett a káptalan kívánatra „kamarájában" megőrizte a felek iratait, s így ez tekinthető az első budai levéltárnak. Mint említettük, a század második felében a felhévízi Szentháromság keresztes konvent is a hiteleshelyek sorába lépett. 1253-ban még aligha működött, mert egy Pest-vidéki, révjenei ügyben az esztergomi keresztes konvent küldött ki határjárót, de 1278-tól kezdve sorozatosan állított ki okleveleket a felhévizi konvent is környékbeli ügyekben

205 (164. kép). Saját ügyében más helyi egyház is adott ki oklevelet; így 1285-ben a margitszigeti apácák építendő kápolnájuk joghatóságát a veszprémi püspök számára oklevélben biztosították, ugyanekkor megbízólevelet állítottak ki ügyvédjük és jószágkormányzójuk, Káta-nembeli Benedek részére; 1294-ben a margitszigeti premontreiek konventje pert szüntető levelet adott ki az apácák részére; avagy a kilencvenes években Albert budavári plébános oklevélben határozta meg filiális egyháza jogi helyzetét.

206 Minthogy a többi városi plébánia, valamint a ferences és domonkos házak is adtak ki alkalmilag oklevelet, elmondhatjuk, hogy Pest-Buda területén volt körülbelül tizenöt egyház, amely oklevél kiállítására képes volt, és pecséttel rendelkezett. A pecsét — korszakunkban általában selyemfonálon függő viaszpecsét — adott a bőrhártyára írt oklevélnek jogérvényt, ezért nemcsak a városok és hiteleshelyek, hanem a szerzetes házak és nagyobb plébániák, illetőleg az egyházak fejei is faragtattak maguknak pecsétet.