Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

hogy a domonkosok szolgái megrohanták a premontreiek szolgáit és szolgáló asszonyait, megverték és levetkőztették őket, sőt többeket halálosan megsebesítettek, másnap pedig még nagyobb csapatot összegyűjtve, karddal, lándzsával és dorongokkal felfegyverkezve megostromolták a konventet. A premontreiek a sérelemből keletkezett helyzeti előnyt kihasználni igyekezvén a budai káptalannal „jegyzőkönyvet" vétettek fel az ügyről hatalmaskodási per elindítása végett.

339 A várható per előtt az apácák gyorsan kiegyeztek a másik sértett féllel, a ferencesekkel. A ferences barátok Szent Kláráról nevezett klastroma, melyet még IV. Béla alapított a szigeten, az autóút melletti romokkal azonosítható. Az 1278. május 3-án kötött kiegyezés szerint az apácák a sziget területéből átadtak a ferenceseknek temető, szabadban való prédikálóhely és kert számára a kőfalukon túl északra harminchárom m, délre huszonnyolc m, keletre, az út felé pedig egy m széles területsávot.

140 Kiderül ebből, hogy a szigeten hosszában menő főút nem ott vezetett, ahol ma, a klastromrom mellett nyugatra, hanem attól keletre, a sziget középvonalában, és nyugat felé telkük elért a Dunáig, mely akkortájban a kolostorhoz közelebb folyt. A ferencesek sikere és a per előkészítése munkára serkentette a premontrei kanonokokat is. Néhány hét alatt jobb ügyhöz méltó buzgalommal hamisítottak 1245 évszámmal egy oklevelet, mely szerint IV. Béla nekik adta az egész szigetet, folytatólag pedig felsorolták az oklevélben minden birtokukat, melyet fél évszázada szereztek. S hogy hitelt adjanak az oklevélnek, május 26-án már át is íratták a felhévízi ispotálvos keresztesekkel, akik szemet hunytak az oklevél hitele felett.

341 Az apácák is felkészültek a perre, mert ebben az évben hamisították azt a máig befejezetlen oklevelet, amely szerint IV. László nekik adta az egész szigetet — senkit sem kivéve. Az oklevélbe később befűzték IV. László 1287 után használt pecsétjét,

142 ami mutatja, hogy a pernek ebben a szakaszában nem került felhasználásra. Az országosan elismert jogokat azonban ilyen módszerrel nem lehetett megváltoztatni, és így Erzsébet hercegnő sem tudott 1282-ben és 1283-ban kedvezőbb okleveleket kicsikarni bátyjától, mint az 1287-i. Csak 1290-ben, amikor az országos zűrzavar tetőfokára hágott, eszközöltek ki IV. Miklós pápától két bullát, melyben a pápa az egész sziget birtokában megerősíti őket. A tizennyolc évig tartó per 1294-ben ért véget a király bírósága előtt azzal, hogy a premontreiek felhagytak minden keresetükkel, amelyet a domonkosok, valamint a domonkosok faluja, bírája és esküdtjei ellen indítottak.

143 A peranyagból kitűnik, hogy az apácák szigeti birtoka az elmúlt évtizedek alatt jelentékeny, hospes-szabadsággal, bíróval és esküdtekkel rendelkező helységgé fejlődött. Szerepe volt ebben annak, hogy a kolostor hatalmas uradalom központja volt, de nyilván közrejátszott ebben az ezreket vonzó idegenforgalom is. A domonkosok még 1285-ben is építkeztek, amikor engedélyt kaptak rá, hogy a szigeten Szent István mártír tiszteletére kápolnát emeljenek. Pedig ekkor a sziget tündöklése már lealkonyulóban volt. Az esztergomi érsek 1285-ben tornyát és fallal körülvett kúriáját bérbe adta a váci püspöknek, majd kilenc év múlva eladta Tivadar alkancellár fivéreinek, Tengerdi László és Miklós nemeseknek.

144 Kun László halála után pedig a külföldről jött III. Endre és felesége, aki számára Margit emléke idegen volt, úgyszólván be sem tette lábát az apácakolostorba, s ezzel a sziget fénykora végetért, 6. GAZDASÁG Gazdasági Buda és Pest szűkebb környékével együtt olyan gazdasági egység volt, amelyben a mezőgazdaelet sági szükségleteket a helyi termelés el tudta látni, a helyben elő nem állított iparcikkeket viszont a távolsági kereskedelem és árucsere tette a lakosság számára elérhetővé. A helyi termelés sokrétűségének előfeltételei adva voltak a környék változatos földrajzi tagolódásában, valamint gazdasági és társadalmi viszonyaiban. A Duna a halászatnak, a pesti síkság főként az állattenyésztésnek és földművelésnek, a budai dombvidék a szőlőtermelésnek, az erdős hegység pedig a vadászatnak és erdőllésnek kínált jó lehetőséget. Az ipari termeléshez hiányzó nyersanyagok és kész iparcikkek szállítása jelentékeny mértékben a Dunán bonyolódott le. Korszakunk okleveles anyaga már elégséges arra, hogy a főváros gazdasági életéről általánosságokon túlmenően konkrét adatok alapján tudjunk áttekintést nyújtani. Halászat Az ősfoglalkozások egyik legősebbike, a halászat Pest-Buda környékén visszaszorulóban volt. Már önmagában az a körülmény, hogy a megyeri révtől a Csepel-szigetig terjedő szakaszon a folyam gyorsabb folyású, és a csendes vizű jó „tanyák" a Csepel-szigetnél kezdődnek, csökkentette a halászat jelentőségét.