Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Elsőként említhetjük a Nándor-hegy {Sváb-hegy, mai Szabadság-hegy) keleti vagy délkeleti Nándor lejtőjén, közelebbről nem ismert helyen állott Nándor falut. Az itt levő szőlők, melyek közül kettő a margitszigeti apácáké volt, érintkeztek Kunc ispán unokája, Kundin szőleivel. Maga a falu a XIII. század végén a Nána-Beszter-nembeli Berki Tamást uralta.

115 Ezen túlmenően két nagy szőlőtermő vidéket találunk fővárosunk határában: Óbuda felett és Sasad alatt. Óbudával észak felé 1212-ben Megyer és két Pócsernik falu volt határos. A tatárjárás után e Pófölde falu települések részben elpusztultak, részben nevük változott meg. Pócsernikről biztosan tudjuk, hogy a Római fürdő és a Duna közti terület neve volt. A név első tagja az ismert Árpád-kori Pó (Pou) személynév, míg második része az említett szláv Csernik, Csernek helynév. 1326-ban e tájon, Békásmegyer határában Pófölde (Poufeulde) helynév tűnik fel, bizonyára Pócsernik lakatlanná vált földjének neve. Az 1212-i határjáró oklevél 1295-i átiratában a Pócsernik nevet megváltoztatták, és Pazándo- Pnzándok kot írtak be helyette. Bizonyára azt a Pócserniket nevezték el Pazándoknak, amelyik a Római fürdő mellett állott; a falut ugyanis az itt levő malmokkal szomszédosnak mondták. Határa emellett Megyer déli részére is kiterjedt, mert az Óbuda —megyeri határon levő Tebesére (Aranyhegy) részben hozzá tartozott. A hévizek hajtotta pazándoki malmokon a pilisi apát és a nyúlszigeti premontrei prépost osztozott; földjei zömét a felhévízi keresztesek birtokolták, míg a tebeséri szőlők környékbeli megánbirtokosok kezében voltak.

116 Az 1212-ben említett három falu közül a legéletképesebb a szőlőshegyek lábánál elterülő BékásMegyer volt, amely 1287 óta Békásmegyer néven szerepel. Békásmegyeren Buda-környék leg- me

9y

er változatosabb birtokossága ötlik szemünkbe. Birtokolt itt szőlőket és szántóföldeket a Hont — Pázmány-nemzetség (alighanem a bozóki monostor javaiból), az esztergomi és egri székeskáptalan, a dömösi és budai társaskáptalan, a kökényesi premontrei monostor, a pilisi cisztercita apátság, Majos nádor adományából a szigeti domonkos apácák és a Szibilla-házbeli ferences beginák, valamint számos helybeli és környékbeli birtokos, akiket felsorolni is nehéz lenne. Szüret idején tarka képet nyújthatott a sokféle szerzet ruhája. Megyer templomáról korszakunkban nem tesznek említést, pedig ezt lelték meg Fejéregyház buzgó kutatói a csillaghegyi HÉV-állomás közelében feltárt XIII. századi templomromban.

117 Megyer határa lenyúlt a Dunáig, s itt a révnél alakult ki Almegyer, amely a mai Bivalyos csárda táján állott, szemközt Káposztásmegy érrel. A mai békásmegyeri határ északkeleti sarkában, ott ahol a budakalászi patak a Dunába tor- Kissing kollik, egy XIII. századi pusztatemplom romja emelkedik. XVIII. századi térképeken Kissing templomaként van feltüntetve. Kissing helynév ma is él, de Csillaghegy keleti részét jelölik vele. Árpád-kori múltjára enged következtetni, hogy 1326-ban faluként említik.

118 Budakalász nagy része kívül esik fővárosunk területén, de határának sarka a békásmegyeri Budakalász téglagyárnál ideérvén, szólanunk kell róla. A falut eredetileg lakó mohamedán kálizok nemzetségének késői keresztény leszármazottja volt az a Sándor úr, aki 1276-ban a Margit-tanúvallatás alkalmával a pápai inkvizítorok előtt latinul tett vallomást a falkenbergi várbörtönből való csudálatos szabadulásáról. Arra a kérdésre, hogy „Gazdag avagy szegény?" így válaszolt: „Gazdag és nemes, és jelenleg királyunk követe (ambaxator) vagyok Szicília királyához" (IV. László apósához). A faluban később is Kalászi nemeseket találunk, de hogy amellett a pilisi apátság is birtokos volt itt, arra abból következtethetünk, hogy az apát 1326 előtt elűzte a kalászi papot, saját szerzetesét ültette be a templomba, és lefoglalta a tizedeket. A veszprémi püspök erre kiátkozta az apátot. A püspök felháborodását magyarázza a pápai tizedlajstrom, amely szerint a pap dézsmajövedelme évi két budai márka (fél kiló) súlyú ezüst volt, négyszer annyi, mint a gercsei templom jövedelme.

119 Az ürömi vasúti állomástól délre eső hegy lejtőn terült el Óbudaörs, mély a garamszentbenedeki óbudaörs és a visegrádi apát birtoka volt. Mint Pazándok jövedelmeire, Óbudaörs szőleire is többször rátette kezét az óbudai királyi várnagy. Károly király 1309-ben visszaadatta a szőlőket az apátnak, de ezt követően a garamszentbenedeki apátnak birtokostársával, a visegrádi apáttal kellett megküzdenie az értékes Örsi nedűkért. A visegrádi apát ugyanis közelebb lévén a forráshoz, maga szüretelt le mindent, és a jövedelmeket nem volt hajlandó megfelezni.

120 A budai oldal másik nagy szőlőtermő vidéke, a Gellérthegytől nyugat—délnyugat felé húzódó hegylejtők sora Sasaddal kezdődik. Sasad falu és temploma egy 1698-i tanúvallomás szerint az Irhás-árok és a Törökbálinti út Sasod metszéspontjától délre elterült Bősinger-major telkén állott. Ez a vallomás azonban téves, mert az Irhás-árkon át Budakeszi felé vezető út 1325-ben Kemecse és Nevegy határa volt. Az 1325-i határjárás szerint Sasad falu a Sas-hegy déli lábához helyezhető, arra a területre, amely ma is Sasad nevet visel. Sasad határa a XIII. század második felében részben királyi kézen, részben a Nána — Beszternembeli Berki nemesek birtokában volt. Plébániájának, a Szent András-kápolnának jövedel-