Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Bár Pest messze elmaradt Budavár fejlődése mellett, mint fontos átkelő- és vásárhely néhány évtized alatt újjáépült. A belvárosi templom plébánosát ugyan esak a század végén említik vikáriusával együtt, de a pesti domonkosok nevezetes házának működéséről már egy 1258-i adatból tudomást szerzünk. Eszerint Szolnok-nembeli Gorgán birtokait a kolostorra hagyta. Utóbb Margit királyleány csináltatott számukra egy oltárt Szent Miklós tiszteletére. A kolostor mellett jámbor világi nők, ,.penitenciatartó" beginák laktak. Egyikőjük, az éles szemű Erzsébet, Margit halálakor csillagot látott felemelkedni az égen a Margitsziget irányából. A kolostor tekintélyének mintegy teljes elismerése volt, hogy 1273-ban a rend itt tartotta nagykáptalanát. A Ferenciek terén 1288-ra felépült a ferencesek Szent Péterről nevezett kolostora, mely az 1298-i rákosi országgyűlés után a törvényszövegezés színhelye volt, A ferencesek templomától keletre, azaz kifelé beépítetlen térségek voltak, mert — mint alább olvashatjuk a XVI. század elején itt volt az állatvásár, mégpedig a falakon belül. A XIII. században ezek a falak még nem álltak, de megvolt a tatárjárás alatt épített sáncárok (fossatum), amelv két szomszédos település, Szentfalva és Űjbécs területéből is elkerített egy sarkot

72 (160\ kép). Ami Pest tágabb környékének alakulását illeti, az kicsiben tükrözi az egész Pest megye A pefti oldal tatárjárás utáni sorsát, helységet Már közvetlenül a pusztulás után a népesség zöme elhagyta feldúlt falvait, és a Duna mellé költözött, ahol a halászat átsegítette a lakosságot az éhínségen. Utóbb a riasztó hírek hatására elmaradt a lakatlan puszták újbóli megülóse, és aki tudott, igyekezett túl a Dunán letelepedni, vagy legalábbis a Duna partjára költözni, ahonnan könnyűszerrel el lehetett menekülni. A támadás végül is csak 1285-ben következett be, amikor már nem is számítottak rá. A második tatárjárás, amelyben részük volt a fellázadt és Kun László által 1282-ben kivert kunoknak is, Pestig elpusztította az Alföld nagy részét. Egykori feljegyzés szerint a védtelen lakosságból hétezer embert öltek meg, míg a csapatokba verődött nemesek és fegyverforgatók sikeresen ellentálltak. A menekülők a pesti és jenéi révet olyan tömegben lepték el, hogy a révészek alig tudták őket átszállítani.

73 A Kun László által szétvert második tatárjárás nem ismétlődött meg, a pusztulás azonban sokáig éreztette hatását az Alföld települési képén. Még az első tatárjárás után néptelenedett el a Rákos-patak partján Nagyos és Nemes falu; az utóbbi lakóiról, öt családról tudjuk, hogy áttelepedtek Óbudára, nyilván olyan telkekre, házakba, amelyeknek lakói kipusztultak, vagy felköltöztek a Várba. Rá kos-mez o