Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az 1688-i utcahálózatot nézve mindenekelőtt feltűnik, hogy Pest, a mai Belváros, nem mutatja szabályos utcahálózattal alapított város képét, A benne mutatkozó szabálytalanságok, valamint az a körülmény, hogy a koldulórendek kolostorai az akkori város peremére kerültek, határozottan fokozatos fejlődés mellett szólnak. A Belváros régi alaprajzát vizsgálva több településmagra leszünk figyelmesek, amelyek az utcahálózaton ma is mutatkoznak (156. kép). A Belváros utcahálózatának gerince három országos jelentőségű főút volt. Egyik a Dunával párhuzamosan futó és északon Vác felé vezető Váci utca. Erre merőlegesen érkezett Hatvan — Kerepes felől a mai Kossuth Lajos utca, amely a belvárosi plébániatemplomot is magában foglaló Pestvár felé irányult, mielőtt azonban a várfalnak ütközött volna, még a Váci utca előtt kettévált; egyik ága a mai Kígyó utca vonalán a vár északi oldalánál futott a Dunához, másik ága a Duna utca vonalán a vár déli oldala mellett kisebb háztömbök között egy kis téren érte el a Dunát. Ezek a háztömbök, amelyek a Váci utcát is összeszűkítették, alkothatták a legrégebbi Pest „várost". A harmadik nagy út, amely Szeged felől érkezett a Kecskeméti utca vonalán, nem ebbe a településmagba torkollott, mert az Egyetem téren, ahol egy másik településmag tapintható ki, iránya észak felé hajolt el, és keresztezte a Kerepes felől jövő Kossuth Lajos utcát. E két főútvonalat az összetalálkozásnál egy-két középkori háztömb úgy megtörte, hogy biztosra kell vennünk, hogy a háztömbök helyén, a ferenciek temploma előtt a XIII. században is jelentős nagyságú tér állott; feltehetően a legkorábbi állatvásártér. Az állatvásár ugyanis a város növekedésével fokozatosan ebbe az irányba tolódott kijjebb-kijjebb. A Szeged felől jövő főút a mai Petőfi Sándor utcán áthaladva a Kristóf téren fordult a Duna felé, és itt egy másik település magot hozott létre. Ez a városmag az említett Űjbécs volt, melynek nevét a Bécsi utca ma is őrzi. Űjbécs 1268-ban tűnt fel, mint Jenő mellett fekvő lakatlan föld, melyen akkor csupán egy palota állt. IV. Béla ekkor a Jenőt birtokló margitszigeti apácáknak adta, annak ellenére, hogy Werner fia Péter ellentmondott az adományozásnak. Egy 1284. évi oklevélből kiderül, hogy a lakatlan Űjbécs föld, melyen Werner comes palotája állt, Jenő falu és a pesti polgárok földje között feküdt, és tulajdonjoga vitatott volt az apácák és a polgárok között, A per kiegyezéssel végződött, melynek értelmében Űjbécset ketté vágták a Pestet körülvevő nagy árok mentén; az árkon belül levő területet a palotával a pesti polgárok kapták meg; az árkon kívüli területét pedig az apácák Jenő falujához csatolták, amely a Margithíd pesti hídfője alatt feküdt. Ennek az ároknak a helye felett viták voltak. Csánki és korábban Gárdonyi a Nagykörút táján húzódó Rákos-árokban vélte felismerni, míg Ró mer és utóbb Gárdonyi a Belvárost körülvevő 156. Pesti településmagok a XI —XII. században (szaggatott vonal jelöli a XVI. századi városfal helyét)