Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Alighanem a Beesegergely-nemzetségből származott az az Apa bán, aki II. Géza idézett 1148-i oklevelének méltóságnévsorában szerepel, és aki a kánai monostor alapítója vagy legalábbis adományt tevő kegyura volt. A monostor ott állott, ahol a régi balatoni műút a tétényi fennsíkra felérve délnek fordul.

97 ///. Béla korában 6. ÓBUDA SZÉKHELLYÉ VÁLIK A XII. század közepén indult el a Budavárnak nevezett Óbuda fejlődése, amit kezdetben csak egyházának szoros udvari kapcsolata jelez. A budai egyház emelkedésére jellemző, hogy prépostját a XII. század második felében már Prépostság és az országos méltóságok között, közvetlenül a püspökök után sorolják fel. Mikó budai prépostból kancellaria még II. Géza alatt kalocsai érsek lett; Barnabás királyi jegyző 111. István alatt nyerte el a budai prépostságot; 117U körül Boleszló budai prépost, a későbbi váci püspök akinek testvére, Elvin Párizsban tanult „melódiát" királyi oklevél-kiállító volt; az 1180 körül a párizsi egyetemen tanult Adorján pedig 1186-ban egy személyben viselte a budai préposti és királyi kancellári méltóságot. Adorján 1190 előtt erdélyi püspök lett; utódját a budai prépostságban 1211-ig nem ismerjük. De ha meggondoljuk, hogy ez idő tájt királyi jegyzők nyerték el a budai prépostságot, és Béla király névtelen jegyzője minden más nagy egyházas helynél jobban ismeri Óbuda környékét, nem zárkózhatunk el a feltevés elől, hogy Adorján után P. mester következett a prépostságban.

98 A kancellária összekapcsolódása a budai prépostsággal már sejteni engedi, hogy III. Béla alatt Óbuda a király huzamosabb tartózkodási helyei közé emelkedett. Nem csodálkozunk hát, hogy Óbuda éppen a jelentékeny nemzetközi kapcsolatokkal rendel- ^f}

hu

^,

t kező III. Béla idején jelent meg a külföldi irodalomban. Ansbert és Lübecki Arnold, akik a III. keresztes hadjáraton részt vettek, és Rőtszakállú Frigyes történetét megírták, elmondják, hogy a császárt 1189 júniusában III. Béla és felesége, Margit, a francia király húga Esztergomban fejedelmi fogadásban részesítette, és lovagi tornával örvendeztette meg; a király egyebek mellett dunai hajókkal és szekerekkel ajándékozta meg, amelyek kenyérrel, borral és abraknak való zabbal voltak megtöltve, továbbá sok juhot, ökröt és három tevét adott neki. Arnold leírásában azt is olvassuk, hogy ,,a király a császár urat az úgynevezett Attila városába vezette, ahol a császár úr négy napját vadászatnak szentelte". Ansbert történetében viszont az áll, hogy a király „saját családi és vadászó szigetén, mely a Dunától övezve elég hosszan kiterjed, két napig tartotta vissza a császárt". Az egyébként napra pontos leírások összevetéséből az derül ki, hogy Esztergom után két napot Attila király városában, azaz Óbudán töltöttek, majd két napig Csepel-szigeten vadásztak. Itt alkalma volt a császárnak kipróbálni azt a csodamívű sátrat, melyet a királynétól Esztergomban kapott. A kétrétű, skarláttal és szőnyegekkel kárpitozott sátor négy helységre volt osztva; csodálatos berendezéséből a krónikaíró is bámulattal említett meg egy kényelmesen párnázott elefántcsont széket és egy szőnyeget, amelybe egy kis nyargaló fehér vadászkutya volt szőve. A legendás császár folytatva kelet felé utolsó útját, még ez év decemberében Drinápolyból követeket küldött vissza Béla királyhoz - követei a királyt karácsonykor Óbudán találták, „abban a városban, melyet németül Czilnburgnak mondanak" írja Ansbert.

99 Ha ezeket a sorokat olvassuk, akkor értjük meg igazán III. Béla király névtelen jegyzőjének Ecilburgról írott sorait, és rájövünk, hogy Anonymus nem Árpád korát, hanem saját élményeit írja le, amikor így beszél: „Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévízek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak, a németek pedig Ecilburgnak hívják." „Ott lakmároztak minden nap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany, a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüst edényben hordták fel . . . Bőségesen és pompásan éltek valamennyi hozzájuk jött vendéggel egyetemben. . . . húsz napig maradtak Attila király városában. Közben majd mindennap Magyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak; másfelől meg az ifjak pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak." ,,. . . Attila király városába jöttek, majd Csepel-szigetére vonultak, ahol a vezérné meg a többiek feleségei voltak."

100 Az a kép, amit itt kapunk, bepillantást enged a királyi tartózkodási helyül választott Óbuda és Csepel udvari életébe. A múltat rózsásan ecsetelő királyi jegyző csak ott lő túl a célon, ahol elragadtatásában azt írja, hogy a közrendűeknek meg a parasztoknak is ezüst edényben szolgálták fel az ételt meg italt. A valóság az, hogy a távolból éhesen leskelődő szolganép fékentartására intézményes gondoskodás történt. Az első okleveles adat, amely Óbudán királyi lakot említ, a királyi ház őreiről (de rustodibus regie domus) szól.

101 is Budapest története 1. 273