Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

128. Aranyozol 1 ezüst fibulák az óbudai langobard kincsleletből sebben az említett területen, az V —VI. század fordulója körüli évtizedekre keltezhető régészeti leletek hiányában nem ítélhetjük meg. A felvázolt történeti keret a VI. század első évtizedében alapvetően megváltozott. A Duna menti herulok hatalmát 508— 509 táján a heruloktól nem sokkal előbb a Kisalföldre áttelepített langobardok döntötték meg. Prokopios ide vonatkozó elbeszélésének

35 félreértésén alapul, hogy a megvert herulokat egészen a gepidákig üldözték a langobardok, és az utóbbiak ekkor a Dunántúl északi részét is birtokukba vették. A herulokat ért csapást valamivel megelőzően, 504-ben az Itáliában országot alapító keleti gótok foglalták el a Dráva—Száva közét, az Alföldre szorítva vissza a gepidákat. A gótok kénytelenek voltak ugyan Délkelet-Pannoniát Bassianae (Vinkovce) városával együtt 510-ben átengedni a kelet-rómaiaknak, a Drávától délre eső terület gót birtoklásán azonban ez nem változtatott. A VI. század első évtizedében a Dunántúl körül ily módon szinte egy időben megváltoztak a korábbi politikai erőviszonyok. Amíg az elmúlt másfél évtizedben a gepida és a herul szomszédság szabta meg az Alpoktól keletre a Dunáig húzódó terület sorsát, addig a VI. század első évtizedeitől kezdve nyugaton a Dunától délre is rövidesen előrenyomult langobardok, délre pedig a Dráva Száva közét birtokoló keleti gótok voltak a követA történeti helyzet változása a VI. század elején 120. Kétsoros runa felirat a gomb nélküli fibula hátlapján 13 Budapest története I. 193