Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

121. Falemezre festett férfiarcmás a Jablonkai úti múmiasírból Császárkultusz Genius- A fatalizmussal ellentétes irányban hatott a III. században elmélyülő genius-kultusz, annak kul.usz az életet, energiát teremtő erőnek tisztelete, amellyel a római vallásosság szerint minden ember, hely, sőt politikai-társadalmi közösség rendelkezett. Magánember és család geniusát két III. századi oltárkő említi.

16 De a magánházakban talált kígyós edények is a család genius-kultuszához, nem a mithraizmushoz kapcsolhatók. Gyakori a III. században valamely épület vagy hely geniusának emelt oltárkő. A Nemeseionnál a genius loci tisztelete a hely Fortuna-ját váltotta fel. A tábor területén egy-egy taktikai egység, a centuria geniusa örvendett különös tiszteletnek. A II. század közepétől egészen a III. század második harmadáig tisztesek, altisztek rótták le fogadalmukat a beosztásuk szerinti centuria geniusának. A légió geniusának viszont a magasabb rangú tisztek, a tribunus laticlavius, a praefectus, a primuspilus állítottak oltárt. A helytartó, illetőleg 214 előtt helyettese a legio-parancsnoki tisztségben, a tribunus laticlavius feladatkörébe tartozott a katonai táborban, mint a legio lakóhelyén jelenvalóknak érzett Laves militares tisztelete.

17 Légkésőbb a légió idekerülése, valamint a municipium jogú város létezése óta Aquincumban is hivatalosan tisztelték az uralkodó császár geniusát. A Iuppiter-kultuszhoz hasonlóan ez is az állampolgári hűség megnyilvánulásának számított.

18 A polgárvárosban az Augustalisok testülete ápolta a császárkultuszt. A katonai táborokban az istenként tisztelt császárok numen\ét és az uralkodó geniusát a parancsnoki épület szentélyében tisztelték a hadijelvények, a signa társaságában. A helytartó, illetőleg a légióparancsnok irányította és ápolta a kultuszt. A III. század második harmadától mind gyakoribbá válnak az egyes csapattestektől állított császárbázisok és -szobrok. A vallásos odaadást és feltétlen hűséget kifejező devotus (devota) numini maiestatique eius formula rákerül az utak mentén elhelyezett mérföldkövekre, melyek a császárkultusz terjesztésének hathatós eszközeivé váltak. Táborrallás A III. század első harmadában a táborvallás középpontjában azonban még a dii militares néven összefoglalt katonaistenségek pontosabban körül nem határolható csoportja állt. Kétségtelenül közéjük tartozott Iuppiter, Minerva, Mars és az olyan megszemélyesített fogalmak, mint Victoria, Virtus és Honos, Iuppiter és Minerva mellett Mars a táborvallás legfontosabb alakja. Elsősorban, de nem kizárólag, a harc, a háború istenét tisztelték benne. A helytartó, mint 214 előtt a légió parancsnoka, az első hadsorban küzdő primuspilus és a légió sas-jelvényének hordozója, a harc istenének tett fogadalmat. Ugyanakkor Marstól függőnek érezték a római seregektől évszázadokon keresztül sikerrel alkalmazott harcászat begyakorlását és alkalmazását. Ezért fordultak hozzá a II. és a III. században is fogadalommal a légiókiképzést vezető tisztesek és altisztek. Mars tiszteletét a Severusok korától kezdve Hercules kultusza

19 szorította háttérbe a Duna menti táborokban. A mind nagyobb súlyt képviselő illyricumi katonaság saját rendet teremtő szerepének mitikus példaképét találta meg Hercules alakjában, akit az egyik oltárkő Hercules Illyricus néven említ. Hercules kultuszát a táborokban kezdetben a táborparancsnok, illetőleg a tribunus militum, majd Gallienustól kezdve a lovagrendű légióparancsnok gondozta. A táborokon kívül Hercules tisztelete azonban nem talált visszhangra. H er eitles