Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
110. Terrakotta lófej a polgárvárosból val. A szobor felerősítésére szolgáló kis rúd későbbi hozzátétel. A színképelemzés adatai arra is rávilágítottak, hogy az igénytelen aquincumi Héliosz-szobrocska a Héraklészszoborral azonosnak mondható ötvözetből készült. A II. század folyamán jutottak el Aquincumba a galliai eredetű kisbronzok, mint Mercurius és Venus álló szobrai, Mercurius ülő szobrocskája és a Dis pater-rel azonosult kelta Sucellus lapos, reliefszerű álló szobra. Az óbudai leihelyű Iuppiter-szobrocska a Pheidiász körében kialakult típus Augustus-kori Róma városi másolatára megy vissza. Valószínűleg galliai eredetű a nagytétényi Venus-szobrocska. Másodpéldányát a De Clercq-gyűjtemény őrzi. Az aquincumi kisbronzok tömör öntéssel, az úgynevezett viasz veszejtő eljárással (à cire perdue) készültek. A Szépvölgyi úti Héraklészt több darabból öntötték. Díszpáncélok, A kocsi- vagy bútordíszként használt bronz kisplasztika, mint a gellérthegyi igaveret, 14 részekszerek ^ en mar az iparművesség anyagához tartozik. A szorosan vett iparművesség alkotásai a díszpáncélok, melyek III. századi katonai műhelyek termékei. A IV. században Aquincumban is dolgozott fegyverkészítő műhely. Az újabb kutatások szerint Sirmiumban készült az aranyozott ezüstlemezes borítású Eskü téri vassisak. 15 (100. kép.) Az iparművesség köréhez tartoznak a vésett díszű, nemes anyagú gyűrűkövek, gemmák, a csontfaragványok, továbbá a nemesfémből vagy ötvözetből készült ékszerek, különféle áttört díszek, övveretek, ládikaveretek, használati tárgyak, bronzedények (97 — 99., 101— 106. kép). Az ékszereknél a helyi és az idegen műhelyek készítményei nem mindig választhatók szét. A bennszülött sírköveken ábrázolt ékszerek az aquincumi és albertfalvai telepek anyagában is előfordulnak; az utóbbiak a II. század közepéig követhető bennszülött fémművességi gyakorlat termékei. Alexandria és Antiochia városaiban felvirágzott arany- és bronz à jour-technika a II. századtól kezdve a Duna-vidéki műhelyekben is alkalmazásra talált. 16 Az óbudai lelhelyű aranykeretes áttört díszű mellboglár a dáciai aranybányák közelében felvirágzott délkelet-pannoniai vagy moesiai műhelyek egyikében készülhetett. Röviden említjük csak a díszesebb üvegedényeket. Kezdetben Italiából (108. kéj)), majd a II. század és különösen a IV. század első felében a Rajna vidékéről, a kölni műhelyekből kerültek ezek hozzánk. A helytartói palota felrakott díszű és feliratú üvegpoharának legjobb megfelelőit a Róma városi aranylemez betétes poharak (Fondi d'oro) körében találjuk meg. A kölni üveghuták vésett díszű üvegpoharait, serlegeit, hengeres testű, kétfülű korsóit a katonaváros temetőinek anyagából tartjuk nyilván (107., 109. kép). A helyi üveggyártás szerény nyomait ugyancsak a katonaváros, valamint az albertfalvai vicus területéről ismerjük. 17 Technikai előállításuk folytán az iparművesség körébe kívánkoznak a negatív formából készült terrakotta szobrocskák (110., 120. kép), mécsek és a domborműves díszedények. Az előbbi csoport legjobb anyagát a macelÜvegedények Terrakotta szobrocskák 111. Világítótornyot utánzó terrakotta Aquincumból
