Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Márvány- és kőszobrok 106. Elefántcsont dombormű Héraklész és Omphálé jelenetével a Bécsi úti temetőből Arany-hegyi relieftábla parasztos Silvanusa tartható a legsikerültebbnek (118. kéj)). A sokszor elnagyoltan kifaragott domborműve­ken festéssel j)ótolták a hiányzó részleteket. A festés különben az igényesebb sírköveken, a mitologikus szarkofágokon is elmaradha­tatlan kiegészítője a relieíplasztikának. A helyi kőfaragás szintjén túlléj)ő szobrá­szati alkotások száma aránylag csekély Aquin­cumban. Egy részük kívülről behozott már­ványszobor vagy mellkép. Két Minerva-mell­kép és egy márványfej a colonia vezető ré­tegéhez tartozó M. Aur. Pomj)eius házából, illetőleg a posztósok székházából származik. A legszebb ilyen behozatali darab, Hygieia­szoborhoz tartozó IV. századi márványfej, az Országház alapozásakor került elő. Az egyik legdíszesebb aquincumi épület, a hely­tartói j)alota anyagából helyi készítményü szobrokat és domborműves nagy díszedénye­ket ismerünk. Az emberméretnél nagyobb csá­szárszobor faragója'a ruharedők márványanya­got kívánó, részletekbe menő kidolgozását nem valami sikerülten mészkőben igyekezett meg­valósítani. A j)alota Nemesis Augusta szobra (93. kép) csak egészen távoli rokonságban áll a nagy hatású rhamnoszi és smyrnai kultuszszobrokkal; a Severus-kori klasszicizáló stílus közepes kéj)viselője. A Diana-fürdőből számon tartott női ruhás szobor kidolgozatlanságában is közvetlenebbül hat. A III. században az útkeresés érdekes példáját nyújtja a majdnem életnagyságú Szemlő-hegyi női ruhás szobor, ahol a mélyebben árkolt felső köjíeny szobrá­szati kezelésével szemben az alsó ruha redőzését festői eszközökkel bemélyített vonalak jel­zik (91. kéj)). Stílusban ugyanezt a kettősséget figyelhetjük meg a glóbuson álló Victoria­töredéken. Az álló szobrok sorát az elhunytat görög filozófus vagy szónok alakjában heroi­zált férfiruhás szoborral zárhatjuk. Kéztartásában a vatikáni gyűjtemények egyik ruhás szobra körének hagyománya is érvényesült. A ruharedők merev, kemény vonalait festés egészítette ki. Róma istennő trónusán ülő mészkőszobra II. századi munka az Antoninusok korából. A mintakéj)et jól visszaadó kontrajxxsztos lábtartással, valamint a jobb lábra feszülő kö­j)eny finom vonalú redőzésével nem áll összhangban az oszlojiszerű magas derék és a felső ruha sablonos kezelése. A szobor a canabae déli negyedének valamelyik szentélyében állott. A többnyire ötven-hatvan cm-t meg nem haladó Silvanus- meg Cautes- és Cautopates­szobrocskák legtöbbje közej)es műhelymunkát kéj)visel. A legszebb aquincumi szoborcsoj)ort a Symphorus-mithraeum kultuszszobrában maradt fenn (123. kép). Kidolgozása oldalról nézve reliefszerű, és csak elölnézetből hat mint szo­bormű. A szabálytalan ötszögbe szerkesztett szoborcsoport hagyományos ábrázolásán helyi műhelygyakorlat stílusjegyei tükröződnek. E szoborcsoporttal is a Severusok korának át­meneti stílusa jelentkezik, amely szembefordult az Antoninus-kor klasszicista hagyomá­nyaival. A III. század közepe után említésre méltó szobrászati alkotásra már nem jutott ereje a széteső helyi műhelyeknek. A portrészobrászat legjobb anyaga a mellkéj)es és teljes alakos sírköveken maradt meg, szobrászat ^qJ az elhunytak arcmásait realisztikusan, gyakran magas domborműben faragták ki. A nők haj-, illetőleg a férfiak haj- és szakállviselete (a bennszülött köveket leszámítva) a kor divatját követi. Az önálló szoborművekhez tartozó fejek közül a klasszicizáló ízlésre jellemző az otricoli Zeus típusú II. századi Iuj)j)iter-fej. A nagyjából azonos méretű III. szá­zadi filozófusfej ezzel szemben aklasszikus, impresszionista - törekvéseknek ad formát. Bizo­nyos ikonográfiái vonások Szoj)hoklész joortréira emlékeztetnek. Marcus Aurelius fiatal­kori arcmása a központi műhelyekből a tartományokba szétküldött hivatalos császárport­rék egyik elnagyolt helyi másolata (92. kéj)). A Basilica területéről származó márványfej a III. század középső évtizedei valamely uralkodójának a tartományi székhelyre megküldött hivatalos arcmását tarthatta fenn. Portré-

Next

/
Thumbnails
Contents