Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Oltárkövek 102, Aranylemezes rekeszekkel díszített fejű kontytűk Aquincumból A III. századi szarkofágok sem formában, sem díszítésben nem hoztak újat. Apelta-, illetőleg ansa-díszes ládák csoportja is visszanyúlik a II. századba. Mellettük egyhangúan ismétlődik a két fülkével, illetőleg kissé előreugró sima pillérekkel határolt háromosztású feliratos szarkofágtípus. Az utóbbi kiképzésére a Testvér-hegy típusú sírkertek hatottak ösztönzőleg. A hármas beosztású aquincumi szarkofágok legkésőbbi keltezhető példánya Ael. Martialis és felesége sírládája. Utána már csak egészen durva faragású sírládákat ismerünk az előoldalra vésett felirattal, amely a késői, már földbe ágyazott szarkofágoknál el is maradt. A sírkőállítás gyakorlata miatt Aquincumban nem tudtak gyökeret verni az itáliai síroltárok. Mindössze két példányt tartunk számon az Aranyhegyi árok menti temetőből. Több mint háromszáz darabot számlál viszont a fogadalmi oltárok csoportja. A különböző típusok az I —II. század fordulójától terjedtek el Aquincumban. A sima oromzatos oltár a IV. századig megtalálható. A párnás és akrotériumos oltárok számaránya a II. században nagyjából azonos. A század végétől az akrotériumos oltárok száma megnő. A párnás oltárok Gallienus uralkodása éveiben másodvirágzásukat élik (89. kép). 103. Aranyékszerek Aquincumból 162