Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

93. Nemesis Augusta szobra a Hajógyári s/.igeten feltárt helytartói palotából A legio X Gemina katonájának, M. Val. Fidusnak 102 106 közé keltezett sírköve a legio II adiutrix-tól meghonosított koszorús kövek törés nélküli hagyományozását példázza. Az arányaiban módosult koszorús sírkő szolgált mintaképül T. FI. Bonio és Cusides, az ala Frontoniana elhunyt lovaskatonái sztéléinek. Az utóbbiak a vízivárosi tábor vicusába,n működő a/a-műhely termékei, amely az I. század végétől kezdve a bennszülött vezető réteg számára is dolgozott. Az a/a-múhely a vízivárosi tábor felhagyásakor feloszlott; tagjai valószínűleg az eraviszkusz civitas más központjaiba vándoroltak, illetőleg a legio melletti műhelyhez csatlakoztak. A légióműhely tevékenységében nem jelentett törést a 106 körül bekövetkezett hely őrség váltás. Ti. Claudius Satto veteranus 110 körüli, valamint Bebius Valens vagy tíz évvel későbbi koszorús kövei a műhely fennállását tanúsítják. A Bebius-sztéléhez kapcsolódnak T. Tullius libertus, valamint P. Albucius és Attius Respectus koszorús kövei, melyek már a harmincas évekbe vezetnek át. Hadrianus idejében e műhely kizárólag a canabae vezető rétegének és hozzátartozóinak, valamint a megtollasodott libertus elemeknek dolgozott. E réteg hagyományosan ragaszkodott a század végi egyszerű sírkőformához, amelyen a polgári kitüntetést jelző és jelentésében még el nem homályosult koszorúval fontosnak ítélt társadalmi tevékenységét kívánta kifejezésre juttatni. TT

. „, , . *" , (J 7 7YVÍxh€-l

'HCl Ujabb műhely alakult meg 110 körül a canabae-ben; valószínűleg a nemrég érkezett legio II a n szaza

4 adiutrix betelepült kézműves veteranusai alapították. A műhely reprezentatív darabja a Traia- canahae-ban