Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Iákból épült. A kultuszszobor azonban már kőtalapzaton állott. Valamivel későbbi ennél a helytartói palota déli szárnya alatt feltárt kis négyszögű Mercurius-szentély. A II. század közepe táján épült a polgár városi amfiteátrum nyugati főkapuja mellé az ugyancsak kisméretű (4,10x3,15 m) Nemesis-szentély. A négyszögű cellarész előtt a nyugati oldalon a keskeny előteret (pronaos) is megtaláljuk. Albertfalváról hasonló korú hossznégyszögű szentélyt tartunk nyilván. Felmenő falait agyagba rakták. A légiós tábor területén feliratos kövek és domborműves fogadalmi táblák utalnak szentélyekre. Gazdagodik a templomépítészet hagyatéka a Marcus-féle háborúkat követő félszázadban. A Gázgyár területén felásott úgynevezett kerek templom

6 említhető első helyen, amely a bennszülött hagyományokkal ötvöződött római templomépítészet legjobb aquincumi képviselője. A hét méter átmérőjű kerek cella, a körülvevő tizenöt szögű oszlopos folyosóval együtt, két-három méter magas alápincézett pódiumon állott, amelyre déli irányból lépcsők vezettek. A szentély hátsó fala előtt, talapzaton állott a kultuszszobor. Külön alcsoportba foglalhatók össze a II. század középső évtizedeitől Aquincum és környékén elterjedt Mithras-vallás szentélyei. A gázgyári iparosnegyedben épült legkorábbi szentélv kisméretű, négyszögű alaprajza és az előcsarnok elhagyása korai II. századi formát idéz. Campona területén még a III. század elején is alkalmazták ezt az egyszerű alaprajzi formát. A polgárvárosból számon tartott négy mithraeum közül kettő alaprajzát ismerjük.

7 Mindkettőt nyugat -keleti tájolással a városon keresztülhiizódó dombhátba vágták, ami megkönnyítette a szentélyek előírásos barlangszerű kiképzését. Az ismert két polgárvárosi szentély egymástól eltérő alaprajzi megoldást követ. Közös a belső szentélyrész háromosztású tagolása: kétoldalt a magasabban fekvő pódiumok, és közöttük a mélyebben fekvő cellarész. M. Ant. Victorinus szentélyében azonban a pódiumfalak a szentély hátsó zárófaláig futnak, míg a Symphorusmithraeumnál a pódiumfalak a zárófal előtt derékszögben megtörve az oldalfalakba kötnek. Az utóbbi elrendezés a kultuszszobor környezetének díszesebb kialakítását tette lehetővé (74. kép). A II. századtól kezdve közönségesek a falazott vagy nagyobb faragott kőlapokból összeállított kisebb kápolnák. Építészeti szempontból azonos megoldásúak a siraediculák. 84. — 85. Nagyméretű koszorús sírkő a budai várból és koszorús sírkő az egyik polgárvárosi kőfaragómííhelyből