Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

szabadulásuk alkalmával ezek a rabszolgák nem kapták meg a római polgárjogot, hanem gazdáik peregrinus jogállását követték. A budai oldalon állomásozó auxiliaris csapatok katonáinak rabszolgáira eddig nem ismerünk példát. A rabszolgatartás kezdetei Északkelet-Pannoniában nem a katonaság és nem is a betelepült római polgárok, hanem a vicusok bennszülött lakosságának körében tűnnek fel. A jelenség felveti a rabszolgatartás lehetséges helyi előzményeit, amire most nem térhetünk ki.

5 A gellérthegyi oppidum kiürítésével a bennszülöttek vezető rétegéhez tartozó családok is jó- A bennszülött részt szétszóródtak. Az ottmaradottak azonban még az I. század végén, a II. század elején v

r

ezet0 r

f

te

9 ái^ilfifculásGi is az egykori oppidum régi temetőjébe temetkeztek. A hagyományhoz ragaszkodó beállítottságukra utal a névadásban is megfigyelhető teljes vagy összetett kelta személynevek további használata is (Brogimara, Cobromara, Matumarus). A visszahúzó erőkkel szemben a római kormányzat kezdettől fogva arra törekedett, hogy a helyi vezető réteget megnyerje a maga számára, és ily módon a Duna mentén se kizárólag a fegyverek erejére, hanem a befolyásos rétegek társadalmi alapjára támaszkodjék.

6 A törzsi arisztokrácia megnyerésére a gazdasági előnyöket is biztosító polgárjog-adományozás látszott különösen célravezető eszköznek. Budapest délnyugati szomszédságából, Gyúróról ismerünk egy C. Iulius elő- és családnevet használó eraviszkusz családot, amely még Augustus idejében kaphatta a polgárjogot. Ismeretes, hogy Augustus kormányzata milyen szűkmarkúan bánt e téren a tartományok lakosságával. Annál jelentősebb, hogy az eraviszkusz civitas területén már akkor éltek ezzel a bennszülöttek megnyerését célzó eszközzel. Az oppidum területén és annak körzetében nagyobb arányú polgárjog-adományozással számolhatunk Drusus Caesar itteni működése idejében. Majdnem bizonyos, hogy a Gellérthegyen eltemetett Iulia Utta családneve ennek a jogadományozásnak emlékét őrzi. A nyolcvanéves korában elhunyt matróna az eraviszkusz arisztokrácia bój és anartius származású rétegéhez tartozott. A római polgárnőnek számító Iulia Utta azonban a peregrinus Regilushoz ment férjhez; gyermeke, Cobromara ezért már nem részesült a római polgárnőt megillető jogokban.

7 A helyi arisztokrácia egyes családjai Nerva idejében részesültek polgárjog-adományozásban, és kétségtelenül részt vettek az önkormányzatot nyert civitas vezetésében.

8 A II. század első évtizedei után ez a régi típusú arisztokrácia azonban eltűnik szemünk elől. A Traianus idejében polgárjogot nyert M. Ulpiusok között már nem található meg. Az aquincumi polgárvárosban a Traianus és Hadrianus idejében kiemelt bennszülött elemekből alakult ki a város vezető rétege. 60. A Pacatus-mfíhely és a helyi fa/.ekasmü helyek edényei a/, albertfalvai telepről 9* 131