Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

jedése a mellékelt térképről olvasható le. Területe a keleti városfal bizonytalan futása miatt csak hozzávetőlegesen, mintegy 35 — 38 ha-ra tehető.'

22 (I. melléklet) A város két főútvonala, a déli városkapu felől jövő C(ardo) és az erre nem egészen merőleges D(ecumanus) a fallal körülzárt település mértani középtengelyétől nyugat, illetőleg észak felé eltolódva fut. Az észak-déli irányú utcák az északi városrészben a D-útvonalba, a déli városrészben G-útvonalba torkollnak. Feltűnő a várost egész szélességében átszelő észak —déli utcák hiánya. A közlekedési főútvonalak hangsúlyozott nyugat — keleti iránya a Dunához irányuló forgalom jelentőségéből adódhat, s előzményei valószínűleg a t'irm'-időszakba, sőt még korábbi közlekedésföldrajzi tényezőkre nyúlnak vissza. A főútvonalak a város kialakulásának évtizedeiben létesültek. Többször átépítették a C-utcát, amely a III. században nyerte el jelenlegi formáját. A III. században létesült az E-utca a Duna-, hoz levezető korábbi dűlőút csapásán. A II. századi várostervezés a főútvonalak, a Forum-körzet és a fontosabb középületek kijelölésére szorítkozott. Szabályos maw/a-rendszer a II. századi városban nem alakult ki. Insulaszerű nagyobb épülettömböket a későbbi, III. századi városfejlődés alakított ki. A város központja a Forum-körzet homlokzatával a déli főútvonalra nézett. Két észak—déli irányú utca, az A-jelzésű, s ennek megfelelőjeként az aquaeductus keleti oldalán húzódó A

tjelzésű tagolta. Az említett két utca fogta közbül az Augustalisok testületének székházát a császárkultusz templomával. Az A-utca keleti oldalán feküdt a boltsoroktól körülvett piactér. Keletebbre, a D-utca két oldalán, valamint a B-utca keleti oldalán sorakoztak fel a város módosabb családjainak épületei. A Forummal szemben épült a nagy közfürdő; nyugati oldalán a Q(ardo) húzódott, melyet nyugat felől boltsor s előtte fedett oszlopcsarnok kísért. A boltsor a II. század húszas évei végén, a harmincas évek elején leégett. Ennek újjáépítésével egy időben emelhették a déli városkapu közelében a tűzoltófeladatokat ellátó kézműipari szervezetek székházát. Hadrianus—

Antoninus Pius éveiben épült be a városfalak szomszédsága. A „nagy lakóház" jelenlegi formájában a II. században még nem létezett. A beépítettség az F- és G-utcák mentén húzódó keskeny sávra szorítkozott. A későbbi kettős közfürdő területének II. századi beépítettsége még nem tisztázott. A II. századi városépítésen a kölni telepesek ösztönzése nem figyelhető meg. Oszlopcsarnokos útvonalak, ezek találkozásánál a város központjának kialakítása a császárkori városépítészetben általános, s nem köthető határozott tartományhoz. A városfalon kívül összefüggő lakónegyedek nem alakultak ki. Elszórtan találunk kisebbnagyobb kőépületeket. Az északi városfal előtt a II. század közepén amfiteátrum (86,4 x 75,5 m) létesült, nyugati oldalához épült Nemesis-szentéllyel. Az állathajszákhoz őrzött állatok fallal körülzárt kertje az amfiteátrum nyugati szomszédságában feküdt. Keletre a békásmegyeri vicus felé tartó útvonalat elszórt épületek kísérték. A nyugati városfal előtt korai szentély, a déli városkapu előtt középudvaros U alakú épület, vendégfogadó állott. A keleti városfal előtt gyenge technikával épült falak munkáslakások, esetleg anyagraktárak céljait szolgálták. Az Aranyhegyi-patak torkolatának déli szomszédságában kisebb, négyszögű Mithras-szentélyt rendeztek be a II. század hatvanas éveiben. A városfal előtti sáv jellegét az ipartelepek, temetők adták meg. A város nyugati szomszédságában, az egykori katonai anyagszertár helyén, 110— 140 között dolgozott a város legkorábbi fazekasmúhelye. A század második harmadában a Duna vízi útvonalának vonzására a mai Gázgyár területén alakult ki a város nagy fazekastelepe, mely mintegy 160 000 m

2-nyi felületet foglalt el, és Pannónia legjelentősebb ipartelepének számít. A II. századi polgárváros lakossága tovább használta a korábbi vicus temetőjét, amely a várostól nyugatra az Aranyhegyi-patak két oldalán vagy egy km hosszúságban húzódik. A század második felében a katonaváros felé vezető útvonal mentén indult meg a temetkezés, amely a következő században is folytatódott. Hadrianus éveiben kapcsolták be a polgárváros s talán valamivel korábban a tábor és canabae fürdővízellátásába a Római fürdő gyógyforrásait. A körülfalazott források vizét boltívektől tartott agyagcsöves vízvezeték szállította majd négy km hosszúságban egészen a katonai amfiteátrumig. A leágazásoknál vízelosztó tartályokból függőleges aknákon keresztül vezették a 18 — 20 C fokú vizet kifalazott csatornákba, melyek a közfürdők víztornyaival álltak összefüggésben.

23 A Marcus-féle háborúkat követően a településtörténetben is új korszak indul, amely általában a 260-as évekig, helyenként a III. század végéig tartott. Az időszakra jellemző a budai hegyvidék lankás oldalainak és völgyeinek benépesedése villatelepekkel. Az eddigi egészen vagy részben feltárt épületmaradványok az összefüggő villatelepeknek csupán egy-egy láncszemét jelentik. Ilyen láncszemeket tartunk nyilván a békásmegyeri Téglagyár területén, az Aranyhegy déli oldalán, a Csúcshegyen, a testvér-hegyi dűlőben, a Remete-hegyen. A Szépvölgy keleti szakaszán több nagyobb méretű, díszes villa, így a korábban Attila várának (Etzelburg) tartott helytartói villa húzódott, míg a nyugati völgyrészt egyszerűbb majorsági épületek fogBeépílettség a II. században A városfalon kívüli épületek Ipartelepek Temetők III. századi helyrajz Villatelepülés