Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
0 5 0m 48. A nagytétényi segédcsapat-tábor alaprajza Dacia eladása l túlparti szomszéd népek Diocletianus és a keletpamioniai limes újjáépítése A következő évben Aurelianus kivonta Daciából a még ott levő római katonaságot, és a romanizált lakosság túlnyomó részét is áttelepítette a Duna jobb partjára. A vandál betöréssel kapcsolatban Pannoniából már ismert felperzselt föld módszerét alkalmazta Daciában is, mielőtt átengedte volna a barbároknak. Dacia felhagyásával kiesett Pannónia előteréből az az előretolt bástya szerepét játszó római tartomány, amely a megelőző másfél század folyamán elsőnek vonta magára az alföldi és az Aldunától északra élt barbár népek támadásait. A következő évszázadban a Dunától északra és keletre levő iráni és germán népek nyomása most már közvetlenül a moesiai és pannóniai határtartományokra nehezedett. 130 Az elhagyott dáciai tartomány földjére, nagyjából a Maros völgyétől délre, a gótok és taifalok telepedtek, míg északon a gepidáktól szorított vandálok igyekeztek lábukat megvetni. Az Olténiában élt roxolánok nagyobb része most akadálytalanul átköltözhetett az Alföldre, ahol az ottani régészeti anyag nagyjából 275 -350 közé keltezhető kiszombor- ernőházi csoportját vizsgálva rövidesen összeolvadtak a jazig-szarmatákkal. A kevert jazig — roxolán népesség törzsterülete továbbra is a Tisza völgye és a Tiszántúl maradt. 131 A Duna-Tisza közén az Aquincum -In tercisa határsávval szemben Jászberény és Kecskemét körzetében találunk előretolt erősebb szarmata központokat. Bizonyosra vehető ezért, hogy a következő fél évszázad szarmata betörései legtöbb esetben a budai oldal telepeit is sújtották, ha töredékes forrásaink ezt kifejezetten nem is említik. Jogosan számon tarthatjuk tehát Probus idejében (278) a szarmaták (roxolánok) és más népek nagyobb arányú portyáit, majd Probus halálát követően (282) a szarmaták újabb betörését. 132 Nemigen férhet kétség ahhoz sem, hogy 289 nyarán a szarmaták betörésének színhelye, s ezt követően Diocletianus alföldi büntető hadjáratának egyik kiindulópontja Aquincum körzetében volt. A császár ez alkalomból, ob devictos virtute sua Sarmatas, fogadalmi emléket állíttatott a budai oldalon. Újból harcokra került sor 292-ben a határvidéken. 133 Legkésőbb ebben az évben indult meg az alsó-pannoniai limes stratégiai szempontból legfontosabbnak ítélt szakaszain, így az aquincumi körzetben is, az erődítmények korszerűsítése. Az óbudai légiós tábor, valamint a Hajógyári-szigeti helytartói palota területén végzett eddigi kutatások arra mutatnak, hogy a III. század végén a helytartói palotát felhagyták, a légiós tábort pedig átépítették. A légiós tábor északi szárnyerődjének tekinthető Ulcisia castrában (Szent
