Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
Források
„Az áremelések következtében sokaknak megrendült a bizalma a kormány iránt” - fogalmazták meg az Elektromos Művek dolgozói. A Vörös Október Férfiruhagyár kollektívája részéről a következő gondolatok hangzottak el: dolgozóink egyre kritikusabban fogalmaznak a nehéz megélhetés miatt. Egyre nehezebben tudják elfogadni a további tehervállalást. Az emberek általában elfogadják, megértik, hogy szükség van reformintézkedésekre, de emellett azt várják, hogy a napi nyolcórai munkával mindenki tisztességes jövedelemhez jusson. E témához csatlakozva: Olyan béreket állapítsanak meg, hogy abból megfelelő szinten lehessen megélni. A mai szabályzók alapvetően káros hatásúak, visszafogják a munkakedvet, a teljesítményeket, a tenni akarást. Hova fog ez vezetni? Ma már nem érdemes túlórázni, prémiumért hajtani, másodállást vállalni. A korábban felszabadított tettrekészséget, a többet-jobbat akarást megfojtják a szabályzók. (Telefongyár, MOM, Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár) A gazdaság, az életszínvonal további romlásának megakadályozására sürgős stabilizációra van szükség. Ez mindannyiunk érdeke. A Kispesti Textilgyár dolgozói úgy látják, hogy a stabilizáció megvalósítása terén kapkodás tapasztalható, úgy állami szinten, mint a párt és a szakszervezeti apparátusban. Az a véleményük, hogy a felsőbb szinten folyó „hatalmi harc” hátráltatja az előrelépést. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen sokan aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy „... hiába hirdetjük meg a rugalmas és nyitott gazdaságot, ha a bürokrácia annak gátat vet.” Többeknek az a véleménye, hogy gyorsabb intézkedéseket kellene hozni annak érdekében, hogy a kormányrendeleteket maradéktalanul végrehajtsák. Ügyelni kellene arra, hogy az átszervezéseknél ne csak a munkásság kerüljön az utcára, hanem azok is, akik a bürokrácia pillérei, és hátráltatják a fejlődést. így el lehetne venni az élét annak a ténynek, hogy a munkáshatalom elsősorban a hatalom képviselői kerülnének nehéz helyzetbe. A Fővárosi Kézműipari Vállalat elkeseredett hangon a következőképpen fogalmaz: „... a kormány a munkásosztály kormányának mondja magát, és közben a munkásosztályt dönti nyomorba. Reformról beszél, és össze-vissza kapkod gazdasági kérdésekben. Még azokat a vállalatokat is tönkreteszi, amelyek eddig eredményesen dolgoztak.” Részlet a Pedagógusok Szakszervezete BB jelentéséből: „Minden társadalmi formában a pedagógust a »nemzet napszámosaiként« emlegették, - ebben ma sincs változás, pedig azt ígérték: lesz! A dolgozók felháborodása azok ellen irányul, akik hagyták minden eddiginél alacsonyabbra süllyedni a pedagógusok és az oktatási intézmények helyzetét. Felelősségre vonásról nem tudunk, - mert miért pont itt lenne, amikor országos szinten sincs?! Félő, hogy ha záros (rövid!) határidőn belül nem 59
