Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
A szélsőbaloldali körök számára nyilván maga az egész eseménysor elfogadhatatlan volt. A jelzők csak úgy sorjáznak az alábbiakban, érdemes számba venni őket: „Voltak a szertartásnak olyan mozzanatai is, amelyek széles körben ellenérzést, zavart, megdöbbenést okoztak. Miközben a néhány szónok valóban igyekezett a megbékélés szellemében beszélni (különösen azok, akik maguk is vádlottak és elítéltek voltak), akadtak, akik éles szovjetellenes, antikommunista kirohanásra használták fel az alkalmat. Ezt különösen Rácz Sándor és Orbán Viktor durva, uszító szavaira vonatkoztatják. A közvélemény azt várja, hogy ezt ne csak külföldön, hanem magunk is határozottan utasítsuk vissza, és bélyegezzük meg. Különösen azt hangoztatják sokan, hogy a pártnak el kell utasítani a kollektív felelősséget, az elvakult politikai radikalizmust, a szélsőséges hangulatkeltést.” Július központi témája viszont nem lehetett más, mint Kádár János halála. A magyar történelem és az MSZMP meghatározó alakja még megérte Nagy Imre temetését, de már nagyon rossz szellemi-fizikai állapotban. Halála - miután hosszú évtizedeken át meghatározta, sőt szimbolizálta a rendszert - legalább olyan visszhangot keltett, mint Nagy Imre újratemetése. Lássunk egy értékelést: „Kádár János elvtárs elhunyta nagy megrendülést váltott ki a közvéleményben. A gyász első óráiban mindenki a veszteségre gondolt és csak később kísérelte meg ki-ki felmérni, elemezni a nagy életút tanulságait. Budapesten egyöntetű az a vélemény, hogy a történelmi időszak kimagasló vezető egyénisége volt Kádár János. Senki nem tekinti túlzásnak, hogy Magyarország legutóbbi több mint három évtizedét az elhunyt politikus nevével jellemzik elsősorban. Nem vitatják személyiségének - éppen az ’56-ig tartó korszak vezetőivel gyökeresen ellentétes - vonzó tulajdonságát, egyszerűségét, puritánságát, szerénységét és mindenek felett a vállalt ügy iránti életen át tartó hűségét. Politikai tekintetben - erről tanúskodnak a napvilágot látott vélemények - nehéz külső és belső körülmények között megkísérelte a sztálinista modell legdurvább vonásainak felszámolását. Ha nem is kompromisszumok nélkül, de utat nyitott Magyarországon olyan politikai és gazdaság reformoknak, melyek megalapozták a jelenlegi folyamatokat, sőt sok tekintetben a gorbacsovi politika előfutára is volt.” A július azonban az esemény jelentősége dacára, nem csupán erről szólt. George Bush amerikai elnök látogatása már az új világ közeledtét bizonyította. Az erről szóló egyik jelentésrészlet egyfelől a nyugati világgal szembeni idegenkedést, másfelől pedig azt, hogy a pénz beszél, kutya ugat: „Erőteljesen foglalkoztatta a főváros közvéleményét George Bush látogatása, amelyet ellentmondásos reagálások kísértek. Sokan kissé viszo- lyogtak az amerikai stílus egy-egy megjelenési formájától (például az előre elkészített beszéd látványos összetépése, jól kiszámított jelenetek, hatásos »szlogenek« stb.), mások viszont arra figyelmeztettek, ha vannak gazdasági elvárásaink, akkor ezt el kell viselni.” A kapitalizmus gyors diadala tehát küszöbön állt, ezzel együtt még mindig születtek egészen meglepő észrevételek. Vajon mit is várt el valójában a „munkásság” a párttól? „Az MSZMP-nek továbbra is építeni kell a munkásságra, mert csak így van történelmi esélye arra, hogy az országban egy újabb társadalmi és gazdasági fellendülést készítsen elő. A munkásság ezt el is várja az MSZMP-től.” Az azonban bizonyos, hogy a pártvezetők többsége már nem arra készült, amit a fenti idézet sugallt - ezt később a gyakorlat igazolta. A párt egyik vezető funkcionáriusának megszólalása tán még most is meglepő, hiszen lényegében a marxi és engelsi alaptétele27
