Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
Források
A lakosság politikai hangulata A belpolitikai hangulatot elsősorban az határozza meg, hogy a gazdaságban nem tapasztalható pozitív elmozdulás. Aggodalmat keltett, hogy a tervek már az év első öt hónapjában nem teljesültek, s mind az adóssághelyzet, mind a költségvetés kritikus állapotba került. Ezért helyeselték a fővárosban, hogy a kormány „csomagtervet” készített, amely lehetőséget ad az összeomlás elkerülésére. Általában helyeselték a fővárosban, hogy végre nemcsak elvonások útján, hanem a gazdaság élénkítése révén kísérli meg a kormány az idei év „kézben tartását”. Tapasztalataink szerint a fővárosi kommunisták és a lakosság többsége is helyesli, hogy a KB megváltoztatva május 8-i álláspontját, pártértekezlet helyett kongresszus összehívásáról döntött.237 Mások viszont azt teszik szóvá, hogy a párt nem tud rövid idő alatt szervezetten és színvonalasan felkészülni a múlt értékelésére és kiérlelt program kidolgozására, Márpedig a fővárosi párttagság zöme azt tartja fontosnak, hogy a pártnak legyen világos, rövid és hosszú távú politikai programja, amit tagsága - vagy legalábbis meghatározó többsége - akar és képes vállalni. Nagy figyelemmel kíséri a fővárosi közvélemény az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti tárgyalások alakulását. Sokan nem egészen értik a huzavonát, mert abban csaknem teljes körű egyetértés van, hogy tárgyalni kell. Mások attól tartanak, hogy további időt vesztünk, az ellenzék pedig a zavarosban igyekszik halászni. Ezért is helyeselte a közvélemény, hogy Szűrös Mátyás elnökletével újrakezdődtek a tárgyalások, amelyek igen keménynek ígérkeznek. Általában tapasztalható az a vélemény is, hogy a jövőben jobban előtérbe kell kerülnie az országgyűlés és a kormány szerepének.238 Jelentőségénél fogva a legnagyobb visszhangot kiváltó esemény Nagy Imre és társainak újratemetése volt. Az eseményről erősen megoszlanak a vélemények. Egyrészt: helyeslik, hogy sor került ennek a tragikus és sok vitát, indulatot kiváltó ügynek a részleges lezárására. A temetést impozánsnak, méltóságteljesnek minősítik. Örülnek, hogy nem került sor rendzavarásra. Másrészt: a közvélemény, főleg a párttagság egy része becsapottnak érzi magát, mert az ellenzék egyes képviselői éles szovjet- és kormányellenes politikai demonstrációra használta fel azt az alkalmat, amelyet a megbékélés, a gyász, a nemzeti összefogás jegyében rendeztek. Több kritika érte emiatt a pártvezetést is, amely hagyta kicsúszni a kezéből az 237 1989. október 6-9-e között tartották az MSZMP XIV. és az MSZP I. Kongresszusát. 238 A Kerékasztal-tárgyalásokról ld.: VÍGH KÁROLY: Az Ellenzéki Kerékasztaltól a Nemzeti Kerékasztalig. In: Magyarország politikai évkönyve. Szerk.: KURTÁN SÁNDOR—SÁNDOR PÉTER-VASS LÁSZLÓ. Bp., 1990. 231- 236. p., illetve A rendszerváltás forgatókönyve. Kerékasztal-tárgyalások 1989-ben. Szerk.: BOZÓKI ANDRÁS- Elbert Márta-Kalmár Melinda-Révész Béla-Ripp Erzsébet-Ripp Zoltán. I—VII. kötet. Bp., 1999- 2000. 267
