Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
Források
programmal kapcsolatban egyetértés, cselekvő támogatás alakult ki. Ami nyugtalanságot kelt az az, hogy az MSZMP nem száll síkra a nyílt szocialistaellenes véleményekkel szemben. Általános az egyetértés abban, hogy az 1988. évi májusi pártértekezlet megnyitotta a reformok végrehajtásának lehetőségét, de az eltelt időszak alatt ez a folyamat ellentmondásosan valósul meg, nőtt a bizonytalanság. Bebizonyosodott, hogy az elmúlt évtizedekben alkalmazott társadalmi-gazdasági modell kimerítette tartalékait és ez jelenünkben az életviszonyok jelentős visszaesésében, növekvő társadalmi feszültségekben, távlatvesztésben jelentkezik. A párttagok egyre szélesebb köre támogatja a politikai testületeket abban, hogy az elhatározott gazdasági és politikai reformokat következetesen végrehajtsák, kész cselekvőén részt venni ennek megvalósításában. Ugyanakkor hiányolják a kialakult helyzet nyűt, őszinte és mélyebb összefüggéseket tartalmazó bemutatását, annak kimondását, hogy a párt testületéi, vezetői és a párt tagsága mennyiben és miben felelősek a jelenlegi helyzet kialakulásáért. Vannak, akik úgy vélik, hogy a párt elfogadott egy már alakuló politikai helyzetet, hiszen az új alkotmány, a párttörvény kidolgozása is már ebbe az irányba mutat. Többen vitatják, hogy a párt kezdeményezte a folyamatot, pontosabban azt tartják, hogy mind a gazdaságban, mind a politikában kényszerpályán vagyunk, s ez meghatározza, befolyásolja a párt testületéi döntési lehetőségeit. Van olyan vélemény is, hogy a Központi Bizottság döntését, mely kezdeményezte a többpár-trendszerre való áttérést, érzelmileg nehezen fogadják el, de megértik annak szükségességét. Sokan úgy fogalmaztak, hogy tudomásul tudják venni a többpártrendszer kialakulását, de képviselete még nem vált belső meggyőződésükké. Úgy érzik, olyan pozíciókat és szituációkat vállal fel az MSZMP Központi Bizottsága, amelyben a tagság meglehetősen magárahagyatottan végzi munkáját. Megosztottság van a párttagságon belül, széles tömegek számára nem eléggé világos, mit jelent az új társadalmi-gazdasági modell, a szocialista pluralizmus, hogyan épül ki a többpártrendszer, az új politikai versenyhelyzet milyen új feladatokat jelent a párt tagjai számára. A megosztottsághoz hozzájárni a múlthoz való viszonyunk felelős értékelése, a párt jelenlegi testületéinek elhatárolódása a múltban elkövetett hibáktól, a rossz gyakorlattól. A megosztottságot, bizonytalanságot erősíti az életviszonyok folyamatos romlása is. Úgy ítélik meg, hogy a múlt hibáit és bűneit minden eddiginél mélyrehatóbban, de objektív módon kell feltárni, a politikai küzdőtér más szereplőinél gyorsabban és hitelesebben. A nagymérvű kollektív felelősség miatt azonban óvakodni kell az egyéni felelősségre vonás szélsőségeitől. Sokan féltik a reformot a visszarendeződéstől, a részleges megvalósulástól, mert véleményük szerint - ma még - komoly erők vannak társadalmunkban, s a pártban is a reformok megvalósítása ellen. 218
