Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)

Források

Az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérésről megoszlanak a vélemények. Vannak, akik úgy vélik, hogy a párt elfogadott egy már alakuló politikai helyzetet, hiszen az új alkotmány, a párttörvény kidolgozása is már ebbe az irányba mutat. Többen vitatják, hogy a párt kezdeményezte e folyamatot, pontosabbnak tartják azt, hogy mind a gazdaságban, mind a politikában kényszerpályán vagyunk.

Sokan úgy látják, hogy a KB jelenlegi álláspontja visszalépést jelent ahhoz a korábbi véleményhez képest, hogy a párt egypártrendszerben képzeli el a pluralizmus kialakítását. Ugyanakkor meggyőzően hangzott a Grósz-interjúban, hogy a történelmi tények alapján az egypártrendszer sok szubjektivista hibához, végső soron a mai válsághoz vezetett.126 Számos olyan véleményt is kaptunk ezzel összefüggésben, hogy e kérdésben sem ártott volna előzőleg kikérni a párttagság véleményét. A párttagok zöme abban egységes, hogy a többpártrendszerre való felkészülés stabil átmeneti időszakot, nagy helytállást követel mindenkitől.

1956 minősítése - ahogy ez várható volt - erősen megosztott nézeteket váltott ki. Mindazok, akik Pozsgay Imre nyilatkozatát sokkolva, elutasítva fogadták, továbbra is az ellenforradalom kifejezést tartják egyedül helyesnek.

Véleményük szerint minden egyéb „árnyaltság”, nem egyéb kompromisszumnál, sőt megalkuvásnál, a pártszakadás elkerülése érdekében. A párttagság közép és fiatalabb nemzedéke ugyanakkor megnyugvással, egyetértéssel fogadta a pontosabb, folyamatként jelentkezett események minősítését. Sokan azt is aláhúzták, hogy a KB voltaképpen az elsietett nyilatkozat és a feszültségkeltés miatt bírálta Pozsgay Imrét, a lényeget illetően elfogadta a munkabizottság elemzését és a felkelés, népfelkelés kifejezéseket is. Több kerület azt jelezte, hogy amennyiben a történeti tisztázás tovább folytatódik, számos egyéb érzékeny kérdés (például Nagy Imre alakja, a megtorlások száma stb.) is még új nézőpontokat kaphat. Sok vélemény szerint helyes volt, hogy a KB nem bonyolódott bele személyeskedésbe, sőt Pozsgaynak politikai bizalmat szavazott. Ennek ellenére számos olyan nézet is van, hogy a párt vezetésére, a nagy többséget jelentő és „középen” álló kommunistákra továbbra is kettős, szélsőséges nyomás fog nehezedni. Sok pártszervezet eléggé tanácstalan, mit kezdjen azokkal, akik akár „balról”, akár Jobbról” nem képesek azonosulni a KB álláspontjával, félnek attól, hogy a belső konfrontáció veszélye még nem múlt el. Ezért is nagy az igény a Társadalmi Szemle különszáma127 és a titkári tájékoztató iránt. Mind a történelmi munkabizottság jelentését, mind a KB-ülés vitáját

tanulmánya az elmúlt évtizedek vizsgálatáról) és az ÚMF-fel foglalkozott. MOL M-KS 288. 4. 250-252. őe. (1989. február 10-11.).

126 Grósz Károly a KB-ülés után interjút adott a televízió A Hét és a rádió 168 óra című műsorának. Az adás ismertetését Id.: Népszabadság, 1989. február 13.

127 Az 1989. február 10— 11 -ei KB-ülésen jelentették be, hogy a történelmi tényfeltáró bizottság elemzését a párt politikai folyóiratában hozzák napvilágra: Történelmi utunk. Állásfoglalás a jelen helyzet kialakulásának történeti okairól. A munkabizottság vezetője: BerendT. Iván. In: Társadalmi Szemle, 1989. Különszám.

191