Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
Az ország adósságállományának gyors ütemű, hullámzó változása állandó érdeklődés tárgya volt, amiért Medgyessy Péter pénzügyminiszter rengeteg kritikát kapott. Főleg, hogy a pártalapszervezetek el akarták volna számoltatni, hova is ment el a sok „tőkés valutában” felvett kölcsön. A hangulatjelentések szerint sokan a pénzügyi vezetés leváltását már a novemberi parlamenti ülésszakon elképzelhetőnek látták volna. „Hála” a határok megnyitásának és a bevásárló turizmus mind erősebbé válásának, elsősorban a csehszlovák, de egyáltalán a szocialista országok határőreinek udvariatlansága is beszédtéma lett. Az ország valutaállományának külföldre hordását egyébként számosán nehezményezték, és nem értették, miért nem lehet a magyarországi valutaboltokban elkölteni a pénzt vagy miért nem lehet Magyarországon is olyan üzleteket nyitni, mint Ausztriában, hiszen így „nagy fáradtságtól” és „kiesett napoktól” kímélhetnék meg az embereket. E kritikai észrevételek már a piacgazdaság előjeleiként értékelhetőek. 1988 utolsó hetében a hangulatjelentők szerint az emberek már nem tulajdonítottak akkora jelentőséget az egypártrendszerről és többpártrendszerről szóló élénk vitának, helyette inkább azt kívánták, hogy legyen az MSZMP-nek áttekinthető, világos és ésszerű politikája, továbbá elvárták, hogy az alternatív mozgalmakról legyen kialakított álláspontja. Az MSZMP Budapesti Pártbizottsága 1989. február 6-án tárgyalta a párt és a szellemi-alkotó értelmiség kapcsolatáról szóló előterjesztést. Ha hitelt adhatunk a hangulatjelentéseknek, ez bizony még a régi pártállami/patemalista reflex tükröződése volt: irányítson a vezetés és mondják meg, mit gondoljunk. Az országgyűlési időszak visszhangja ugyanakkor inkább negatívnak bizonyult, a pénzügyi vezetésről pedig továbbra is kimondottan negatív volt a közvélekedés: igaz, meglepő is lett volna, ha egy hét alatt döntő hangulatváltozás áll be e téren. A hangulatjelentések szerint a karácsonyi ellátást megfelelőnek ítélték ugyan, de a kritikusabb hangok szerint gondot okozott, hogy az olcsóbb árukat hamar felvásárolták. Az a vélemény is teret kapott, hogy rögtön az év végén és az újév beköszöntésekor már érezhették az emberek az áremelések hatását. Ugyanakkor nagy tetszést arattak a „humoralista” Sándor György új hangot megütő, fanyar humorú, feltáró műsorai, és természetesen nagy ellenkezést váltott ki az egyébként örömmel üdvözölt tévéadás-bővüléssel együtt járó előfizetési díjemelés. A „hígulás” jeleként értelmezhető, hogy még a legfegyelmezettebbek közé tartozó rendőri alapszervezetekben is lábra kaptak kritikus vélemények: nehezményezték például a hitelek felhasználását, ezen felül pedig a fiatalok lakáshoz jutásának ellehetetlenítését, továbbá a bécsi bevásárló turizmus úgymond „káros voltát”. De akadtak olyan hangok is, amelyek elképesztőnek tartották azt, hogy 1956-ban „a mártírok között közönséges gyilkosokat is” emlegetnek. Több pártszervezet nehezményezte Farkas Vladimir és olyan emberek közszereplését, akik egyáltalán nem tűrték és tolerálták a kritikát, és a nemtetszés hangos kinyilvánítását a demokrácia megcsúfolásának tartották. 12
