Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
De szerencsére láttak kiutat is, és pediglen azt, amit akár agymosásnak is nevezhetünk: „Pártbizottságunk véleménye szerint a párt megújulásának egyik fontos feltétele és biztosítéka az ideológiai tudatformáló munka megjavítása.” Az idézetek sorában nem érdektelen az MSZMP XXI. Kerületi Pártbizottság erőteljes és őszinte aggodalmát citálnunk, amelyről elmondható, hogy ugyancsak nem a szárnyaló reformerek álláspontja tükröződött benne: „A többpártrendszer kialakulását a dolgozók közelinek tartják, féltik az MSZMP-t, mert nemcsak a párton belül is [sic!] elveszítette vonzerejét. Ilyen feltételek között félő, hogy hegemón szerepe, tömegbefolyása tovább csökken.” Egy bizonyos: aggodalmuk indokoltnak bizonyult. 1988 végére az egyetemek pártszervezeteinek élete felélénkült, és némiképp meg is újult, az ELTE-n például a testület tagsága jórészt kicserélődött; december 10-én választották újjá a helyi pártbizottság tagjait. A Budapesti Műszaki Egyetem hangulatjelentései azt tükrözik, hogy ebben az intézményben sem tartották megalapozottnak a ,jobbratoló- dás” és a „fehérterror veszélyét”, viszont igencsak lesújtó véleményt alkottak a néphadseregről: „töméntelen pazarlás folyik a honvédségnél, és sokszor primitív, iszákos emberek kerülnek az élre”. Ugyanitt merült fel az a gondolat is, hogy szükség van-e egyáltalán az ilyen jellegű információs jelentések küldésére, hiszen azokra semmilyen visszajelzés nem érkezett a felettes pártszervektől. Külpolitikai téren minden hírt háttérbe szorított Mihail Gorbacsov 1988. december 7-én az ENSZ ülésszakán a szovjet csapatok kivonásáról tartott beszéde, emellett minden pártszervezet megrendüléssel fogadta a december 7-i örményországi földrengésről szóló megrázó híreket. De szó esett a tervezett Budapest-Bécs közös világkiállításról, sőt a „vármegyei szellemben dolgozó vezetőkről” is. A karácsonyi készülődés vagy a gazdasági nehézségektől való félelem miatt kialakult közöny tette-e, hogy a lakosság körében szerény érdeklődés övezte az MSZMP Központi Bizottsága 1988. december 15-ei ülését. A hangulatjelentések mindenesetre ezt a mérsékelt érdeklődést tükrözik - vagy esetleg az agitációs osztály által írt hangulatjelentésnek volt igaza, miszerint a párttagság nem tudja értelmezni az olyan kérdéseket mint egypárt- rendszer-többpártrendszer, a tulajdonviszonyok változása, az alternatív szervezetekkel való viszony. Kiderül az is, hogy az úgynevezett alternatív szervezetek megjelenésében és azok párttá szerveződésében sokan igen komoly veszélyt: konkrétan a szocializmus létét fenyegető erőket láttak. Ugyanakkor szinte a végletekig rontotta a pártszervezet csúcsán lévő politikusok megítélését, hogy a média új keletű tényfeltáró tevékenységének köszönhetően „soha ennyi rossz döntést, tehetségtelen buta embert nem ismertettek meg velünk, mint az utóbbi hónapokban”. A helyzet kezdett drámaivá válni: „Van még valami ebben az országban, ami jó? - kérdezik.” Kiderült, hogy az emberek panaszkodtak az üzletek és a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága, a közbiztonság és a közműellátás mindinkább kitapintható hiányosságai miatt. A játékok, a könyvek és a fogyasztási cikkek drágultak, ugyanakkor olcsón csak „bóvlit” lehetett kapni, amit sokan szóvá is tettek, sőt az is elhangzott, hogy „a szeretet ünnepére mintha a cél csak a zsebek kifosztása lenne”. 11
