Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
de amikor egy munkás selejtes darabot csinált, levonták tőle. Aki milliókat herdált el a nép vagyonából, azt nem vonták felelősségre. A tekintély kérdése: Pongrácz elvtársnak azért van Kispesten tekintélye, mert Rákosi ellenére is leült a munkásokkal egy pohár borra. Mekisnek megmondták a munkások, hogy menjen el Kispestről, ne is lássák a rózsaszín perzsaszőnyegeit. 714 Ilyen hibák okozzák, hogy például a Csőgyárban a régi párttagság 1/6-a van az MSZMP-ben. Befejezésül: az üzemi pártszervezetek most teszik az első kísérleteket a termelés pártellenőrzésére. Beszámoltatják az igazgatókat. De véleményem szerint nem ez az első lépés. Az igazgatókat erősítsük meg, ha nem jók, váltsuk le őket. Vegyünk részt lehetőleg minden olyan tanácskozáson, melyen gazdasági vezetők, műszakiak részvesznek. A legfontosabb, hogy politikailag segítsük a stabilizálódást, és a legfontosabb kérdésekre ráirányítsuk a figyelmet. A munkástanácsot úgy kell irányítani, hogy támassza alá a gazdasági vezetést. Marosán György elvtárs: Az elvtársak felvetették, hogy megsértettük a munkásosztályt. De ezt én így nem mondanám. De ha az elvtársak azt mondják, hogy megsértettük a munkásosztályt, akkor a dolgot meg is lehet fordítani. Igaz az a tétel, hogy Magyarországon a munkásosztály soha olyan jól nem élt még, mint 1945 óta. Az utóbbi 12 év alatt elsősorban a magyar munkásosztály helyzete változott meg legjobban: 8 órát dolgozik, kéthetes fizetéses szabadsága van, az egész magyar államapparátusnak a vezető gárdáját a magyar munkásosztály adja. Mindezt el lehet, s el kell mondani. Miben jut az osztályhatalom kifejezésre? Meg kell nézni, ki az, aki kormányoz, jól, vagy rosszul - ezen lehetne vitatkozni. Ezt cserbenhagyták a munkások. Az én saját szakmámban is pocsék dolgot műveltek. Mikor kint jártam náluk, beszélgettem velük. Megkérdeztem az egyik cukorgyári munkást, hogy 1936-ban mennyit keresett. Elmondotta, hogy 8 fillér órabérje volt. 10 óra alatt 80 fillért keresett. Megkérdeztem, hogy most mennyit keres, - nem tudott válaszolni. Rossz az agitációnk kiindulási pontja. Ha a dolgozókkal beszélgetünk, s a sérelem kerül szóba, meg kell tőle kérdezni, hogy hogyan élt a múltban, mi volt akkor, és mi van most. Félek attól, hogy átlendülünk abba, hogy itt mindenki elveszett. Ezt így nem lehet csinálni, így lesz az ellenforradalom. Nekünk a fő kérdést meg kell vizsgálni, és meg kell fogni jól a lényegét. Amit Sándor elvtárs mond, óriási hiányosság. Ha megtalálják a lényeget, az egész javaslatot át kell dolgozni, a transzmissziókérdés igen fontos. Nem lehet azt mondani, hogy a munkásosztályt megsértettük. Sértésről csak a magyar parasztságnál lehet beszélni az erőszakolt szövetkezéssel, nem engedték bírálni. Ez mind igaz, de az is igaz, hogy a magyar parasztság sem élt még soha olyan jól, mint az utóbbi 12 év alatt. Ha mi mindig csak a megsértésről beszélünk, ne csodálkozzunk azon, ha ellenforradalom lesz. amelynek célja az volt, hogy a sztahanovisták segítsék az elmaradókat, és adják át nekik munkamódszereiket. A mozgalomról szóló beszámolót 1953. február 3-án Id.: BFL XXXV.95.a. 69. őe. 1957. május 14-én a CSVM IIB ülésén is elhangzott Kiss Dezső szájából: „megsértettük akkor [a munkást], amikor jött-ment RődereknekKossuth-díjat adtunk". BFL XXXV.28.a. 1957 1. öe. 67. p. 714 Mekis Józsefről van szó, aki 1957 első felében a Munkaügyi Minisztérium megbízott vezetője volt. Az autójavító vállalatoknál nem értettek egyet Mekis vezető funkcióba állításával. BFL XXXV. 18.b. 1956-1957. 11. őe. 31. p.
