Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

Horváth [János] elvtárs IX. kerületi IB: Egyetértek Gáspár elvtárs beszámolójával. Véleményem: hogy ha rövid időn belül nem tudunk rendet teremteni, akkor a szakszervezeti vonalon még igen sokat kell küzdenünk. Van háromnégy üzemi bizottságunk, amelyik jól dolgozik, a többi nem dolgozik. A szakszervezeti vezetők egyszerűen nem foglalkoznak a nehéz feladatokkal. Helyes a pártirányítás. Jelenleg nem fordulnak a szakszervezeti vezetők a párthoz. Jó szakszervezetünk van a Magyar Gyapjúmosóban és a Marhavágóhídon. Hiba a jó pártonkívüliek kirekesztése a vezetésből. Egyeztetni kell az érdekvédelmet a társadalmi érdekvédelemmel. Az előbbi nem mehet az utóbbi rovására. Javaslat: kerületi síkon kapcsolatot kell kialakítani a szakszervezettel. Ormos [Tibor] elvtárs VI. kerületi IB: Véleményem szerint nagyon sommás az a kijelentés, hogy a szakszervezetek az ellenforradalom bázisai. Ez a megállapítás veszélyes. Viszont a szakszervezeti központban dolgozó pártalapszervezetekben lévő kommunisták munkáját meg kell javítani. Ez igaz. Miért? A szakszervezeti központtól igen gyakran kettős instrukció jön ki. Ebből világosan látszik, hogy nincs ott bent minden rendben. Legjobban kitűnik ez a nyomdászoknál. Vita van, hogy legyen-e teljesítménybér vagy sem. A pártszervezet, a munkástanács elnöke, aki mellesleg nem is párttag, mellette van, de a szakszervezeti elnök, aki viszont párttag, ellenzi. Én láttam azt, hogy a szakszervezeti központban a kommunisták kemény harcot folytattak azért, hogy ott kialakuljon egy erős kommunista bázis. Ez sikerült az építőiparban, az élelmiszeriparban, a bányászoknál, kevésbé sikerült a textileseknél. Meg kell vizsgálni a SZOT-alapszervezeteket: 134 párttag van, s felütötte a fejét egy jelenség, az átigazolásoknál igen sok esetben egyes vezető beosztásban lévőket 50-60 tartózkodással fogadnak csak el. Ilyen esetünk legalább 15-20 van. Erre fel kell figyelni. Még egy veszély van. Csökkent a pártszervezetek aktivitása. Amíg januárban, februárban egyre-másra kérték a pártmunkát, ma nem szívesen végzik az emberek. Nincs vita, tartózkodnak a véleménynyilvánítástól stb. Ezzel szemben jelentkezik az intrika. Ez sok erőt elvon a pártszervezettől és a szakmai munkától is. A társadalmi érdek és az egyéni érdek összeegyeztetése is sok vitára ad okot. Nincs határozott állásfoglalás a SZOT határozata mellett. A Magyar Divatcsarnokban voltam tegnap. Igen nagy vita folyik a szombat-vasárnapi nyitva tartáson. A dolgozók jogos igénye, hogy az áruházak legyenek nyitva szombaton és vasárnap. Az ott dolgozók (kiknek 80%-a nő) viszont ellene vannak. A pártszervezet vinné a nyitva tartás vonalát, a szakszervezet ellene van. Itt van még a művészeti dolgozók problémája. Meg kell szüntetni a különböző művészeti ágazatok „szabad szakszervezetét". Itt aztán valóban itt van az ellenforradalom bázisa. Foglalkoznak munkaközvetítéssel. Olyan embereket, akik 1945-től szilenciumra voltak ítélve, és október 23-án sem voltak éppen tétlenek, kiközvetítenek. Itt okvetlenül rendet kell, Gáspár elvtárs, csinálni. Nem különb a Pedagógiai Szakszervezet sem. Ha így dolgozik tovább, akkor elmarad az általános pedagógia a politikai fejlődéstől. Meg kell ott is gyorsítani az apparátustisztogató munkát.