Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

végrehajtásban a széles tömegeket minél eredményesebben mozgósítsa, az üzemben lévő tartalékokat minél nagyobb mértékben felszínre hozza [sic!]. Ennek érdekében: a. Az egyszemélyi felelős vezetés elvének szigorú betartása mellett demokratizálni kell a vezetést, maximálisan növelni a tömegek beleszólását, részvételét az üzem vezetésében. b. Az országot, a dolgozókat érintő legfontosabb kérdéseket döntés előtt - 1957-es hároméves terv stb. - meg kell vitatni a dolgozókkal. c. A legkülönbözőbb területeken tanácskozásokat kell szervezni a helyi tartalékok felszínre hozása érdekében. d. A nagyüzemek párttitkáraival, igazgatóival aktívaértekezleteket kell tartani, amelyen megvitatjuk az 1957. évi tervből adódó feladatokat. e. Biztosítani [kell], hogy az üzemekben a munkaverseny, az anyagtakarékosság stb. érdekében kezdeményezések szülessenek. f. Pártszervezeteink egyik legfontosabb feladatává kell tenni a gazdasági vezető nevelését. A cél az, hogy elérjük a gazdasági vezetőknél azt a szerénységet, harcosságot, következetességet stb., amellyel 1948-ban rendelkeztek. g. Ki kell dolgozni a budapesti helyi ipar és tanácsipar feladatait és a pártszervek ezzel kapcsolatos teendőit. . A tömegek megnyerése. Az alapvető kérdésekben a dolgozók többsége egyetért a párttal, a kormánnyal, azonban még ma is van egy sor fontos kérdés, amelyet nem látnak világosan. A munkások között, de főleg az értelmiség és más rétegek között sok ferde, ellenséges nézet van még. A politikai felvilágosító munka nem eléggé differenciált, túlzottan summásan és főleg védekező jellegűen válaszol és magyarázza a felmerült kérdéseket. A politikai munka nem jut le az egyes személyekig, munkapadokig. Mindehhez hozzájárul az is, hogy az agitáció nem szervezett, nincs kialakítva az a kollektíva a pártszervezetekben, amely a legfontosabb feladatának tartja az agitációval való rendszeres foglakozást. Az agitáció nem a helyi szükségletből indul ki, s legtöbb esetben nem azokra a kérdésekre ad választ, amely a dolgozókat foglalkoztatja. Bizonyos értelemben ebből következik az is, hogy nem használják fel a helyi eseményeket, tényeket az egyes kérdések magyarázásánál. 1. Az ellenforradalom ideológiájának leleplezése. a. Fel kell dolgozni, hogy az ellenforradalmi eszmék hol - pártban, munkások, értelmiségiek körében -, hogyan jelentkeznek. A vizsgálat alapján meghatározni, hogy melyik területen milyen anyagok szükségesek, mik a feladatok, milyen módszerekkel kell az ellenforradalmi eszmék ellen felvenni a harcot. b. A központi előadás sorozat alapján kerületekben, üzemekben előadásokat tartani, vitákat rendezni. c. El kell érni, hogy a kerületek, üzemek a helyi anyagok, tények, események alapján leplezzék le az ellenforradalom tevékenységét. Pártszervezeteink a kisnagyimréket [sic!] és hasonló nézeteket önállóan zúzzák szét. 2. A politikai munka hatékonyságának növelése érdekében. A nagyüzemi és munkás lakónegyedek felé irányuló politikai tömegmunka nem lehet üres agitációs szólam. Ezért azt a tömegagitáció és politikai szervezés mellett az ipari felső és a helyi állami vezetés részéről reális tartalommal kell megtölteni.