Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

Május l-jével kapcsolatban ezt a nyomást el kell kerülni. Azért volt itt is jó a hangulat, mert a többség önként jött ki. Amíg a távirat felolvasása nem volt, meg sem mozdultak az emberek. A visszhanggal kapcsolatban: már többen kérték a kisebb üzemekben a belépésüket, például a Csavarárugyárban már szombaton jelezték, hogy többen jelentkeztek a pártba. Május l-jével kapcsolatban: nagyjaink arcképe mellett csak Kádár elvtárs arcképe legyen. A munkásőrség külön vonulásával én egyetértek, de az üzemek részéről van olyan kívánság, hogy szeretnék, ha az üzemmel vonulnának fel. Ormos Tibor elvtárs: Nem akarom lebecsülni a Köztársaság térnek a jelentőségét, de látni kell a szónoknak is a vonzó erejét. Az, hogy 80 000 ember jött össze, nem kis mértékben ennek köszönhető. Az apparátusokban dolgozó elvtársak bizalmát nagyon komoly mértékben növelte a Köztársaság téri siker. Október óta mindig volt egy bizonyos tartózkodás. Ez most megszűnt. Mi megmondtuk az IB-elnököknek, hogy most nekünk agitálni kell. Fel kell vetni a tömeggyülés jelentőségét, és azt, hogy mi a jelentősége ebben a helyzetben. Javaslom, hogy a párt többet beszéltesse azokat a vezetőket, akiket még a dolgozók nem ismernek eléggé. Ez jó az elvtársaknak is, mert a szónokok nem születnek, ezek kiképződnek [sic!]. Marosán elvtárs már vagy 40 aktívát tartott. Ha Biszku elvtárs csak egyet tart, akkor kevésbé fog megtanulni a nyilvánosság előtt emberekhez szólni. Pedig ez nagyon fontos. A tagfelvétellel kapcsolatban tapasztalatunk, hogy nagymértékben akadályozza a munkát az, hogy a taggyűlés elé visznek minden felvételt. Mi kiadtuk, hogy annál a munkásnál, ahol nem volt probléma, a helyi IB döntse el a felvételt. A taggyűlések elhúzzák a tagfelvételi munkát. Marosán György elvtárs: Véleményem szerint érdemes volt ilyen sok időt ráfordítani arra, hogy az elvtársak véleményét meghallgassuk. Megmondom, hogy a kép szépen kialakult. A felszólalásokból kitűnik, hogy a dolgozóknak az a véleményük, hogy „végre". Budapest itt hetekkel, s hónapokkal el van maradva. A világon még soha ilyen népszerűtlen kormány nem volt, mint a Kádár-kormány. Mi csak parancsolgattunk, de adni nem tudtunk. Lényegében a helyzet az, hogy a mi tekintélyünk pillanatnyilag nem népszerű [sic!]. A kommunisták mindig a népszerűtlen feladatok közben nőttek meg. Például 1945-ben is oda kellett állni egy lezüllött, tönkrement ország élére, és azt mondani, hogy tessék dolgozni és dolgozni, hogy legyen jövőnk. így kezdődött ez novemberben is. Keményen kellett megfogni a dolgok végét. Tatabányán letartóztattam tíz csavargót s másnap többen mentek le a bányába dolgozni. Látni kell, hogy vannak dolgok, melyek népszerűtlenek, de mégis csinálni kell. A kormányzatnak erősnek kell lenni, január közepétől a lassan fejlődő párt támasztotta alá a kormányt, s ha a kormánnyal szemben a helyzet megváltozott, az a párt jó munkáján nyugszik. Ha a párt visszaszerzi azt, amiért megy a harc, akkor minden kormányzati kérdést meg tudunk oldani. Pénteken a gyűléseket azért rendeztük, mert látni akartuk a párt helyzetét. December elején azt mondtam, ha nem törünk ki abból, ahová be vagyunk szorítva, akkor hónapokig és évekig kellett volna dolgoznunk, hogy idejussunk el. A pártot lezüllesztették. 1956 tavaszán, amikor Rákosit felkerestem, azt kérdeztem tőle, mondja meg, hol van a párt? Olyan párt voltunk, amely mindenféle piszlicsáré ügyre határozatot hozott, felelőssé tett, s hajtott végre, így nem lehetett dolgozni. A pénteki gyűléssel kapcsolatban megállapítható, hogy sokkal jobb lett volna csak egy helyen tartani nagygyűlést. Több erőt tudott [volna] kifejezni, mint így négyfelé osztva. Nem