Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
Az V. kerületi pártszervezetek harca a jobboldali elhajlás ellen Elöljáróban meg szeretnénk jegyezni, hogy a jelentés elkészítéséhez rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt a jelentés csak a meglévő tapasztalatokra épül, alapos vizsgálat nem előzte meg. Az elmúlt két hónapban erősen a pártépítés, ezen belül is a párt létszámának alakulása vitte el az erőnket, s bár kimutatni ezt ma nem tudjuk, de számokban úgy jellemezhető, hogy az erők ide átcsoportosítása végett jelenleg mintegy kétezerrel kevesebb tagunk van (kb. ennyit tudtunk megakadályozni a pártba való átvételtől). Ez indokolja, hogy tapasztalataink is döntően erről a területről származnak, bár egyúttal felvet egy sor más problémát is, melyek elemzésére még nem tudtunk időt szánni. 848 Az MSZMP V. kerületi szervezetei sajátos összetételüknél fogva (minisztériumok, központi hivatalok, egyetemek, tudományos intézetek, könyvkiadók, tervezőirodák stb.) különböznek a többi kerülettől. Jóllehet a párttagság jelentős hányadát kiemelt munkások, magas kvalifikációt igénylő munkát végző értelmiségiek alkotják. [A párttagság] jelenlegi összetétele - a május 1-jei állapot alapján, amikor 9 000 párttagot számláltunk - a következő: származás szerint: munkás 54,8%, paraszt 10,7%, értelmiség 4,5%, alkalmazott 18,8%, egyéb 11,2%. foglakozás szerint: munkás-paraszt eredetileg és jelenleg is 41,8%, értelmiségi 23,8%, diák 1,5%, alkalmazott 32,9%. A kerületre könnyen rámondják, hogy „polgári", „hivatalnoki" kerület. Ehhez a felületes megállapításhoz hasonlóan nem egyszer az is elhangzott már - még felelős helyről is (például a Népszabadság május 15-ei száma utalt erre) - hogy a kerület „jobboldali" stb. 849 A kerület politikai életét semmiképpen nem lehet általában vagy éppen kizárólag a jobboldali elhajlás jelenségeivel jellemezni, mert a jobboldali és revizionista jelenségek észlelhetősége mellett találunk szektáns [sic!] vonásokat is. A kerület politikai életének teljes képéhez viszont még az sem volna elegendő, hogy csak a jobboldali és baloldali jelenségekről írjunk, mert ezen kívül még más körülményeket is fel kell tüntetni és elemezni. Az IB véleménye szerint az V. kerületben nemcsak biztosítva vannak a párt politikája helyes végrehajtásának feltételei, de a politikai munkára zömében ez is a jellemző. Erre vonatkozóan röviden a következő tényeket hozhatjuk fel: 1956. október előtt a kerület párttagsága körében - éppen összetételénél fogva - széles mértékben folytak a viták, értékelték és vitatták a párt vezetése által, s ennek következtében a párttagság által elkövetett hibákat - és keresték a kivezető utat. A párttagság döntő többsége ezt a szocializmus talaján kereste, s ebben nem kis része volt az V. kerület PVB-nek, mely úgy ebben a nehéz időszakban, mint ezt követően megállta a helyét, nem tért le se jobbra, se balra a párt politikai vonalától. Október 23-ától, a tüntetés után a kommunisták ezrei jelentkeztek a munkahelyükön és a kerületi pártbizottságon, fegyvert kértek a népi demokratikus rendszer védelmére. Több száz elvtárs tartotta a kapcsolatot naponta a kerületi pártbizottsággal egész[en] október utolsó 848 Az anyag innentöl kezdve - többé kevésbé - Vas Zoltán Péter 1957. május 20-án azonos címmel készült írásos jelentését követi, Id.: BFL XXXV. 10.a.2. 17. öe. 24-32. p. 849 A Népszabadság 1957. május 15-ei számában jelent meg a Kinek van igaza? című cikk, amelyben az ekkor még az V. kerületi alapszervezetek közé tartozó, Fővárosi Tanács IIB munkájáról volt szó.
