Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
kiakban egy komoly telelem van, éppen azért, mert nincs eléggé politikailag megmagyarázva a dolog, ezért az olyanok is, akik nem voltak ellenségek, eléggé reszketnek. Az üzemi posztokkal kapcsolatban felvetődött, hogy Vörös Akadémiát kellene szervezni és új munkáskádereket nevelni. A munkástanácsokról is csak visszamenőleg, mint ellenforradalmi szervről beszéltek, de nem beszéltek arról, hogy mi legyen a munkástanácsokkal. Ennek elemzésébe már nem mentek bele. A gazdasági munkával sokat foglakoztak. Elmondták, az üzemekben nagyon komoly fejetlenség van. Komolyan felvetették a párt ellenőrzésének lehetőségét, elmondták, hogy voltak ugyan ennek hibás módszerei a múltban, de az még mindig jobb volt, mint ami most van. A jelenlegit nagyon helytelenítik. A normát általában helyeslik, ennek lennie kell, de kihangsúlyozták, hogy az emberibb legyen. Felhívták a figyelmet, hogy a gazdasági nehézségekből való kijutást ne ebben lássuk. Korábban is a helyi műszaki vezetők inkább a normákhoz nyúltak szívesebben, minthogy máson törték volna a fejüket. Az ötnapos munkahétre való átállás felvetődött. Ezzel a párttagság sem ért eléggé egyet. A bizalom kérdése. Itt általában a Központi Vezetőségről és személy szerint Kádár János elvtársról nagy elismeréssel nyilatkoztak. Ugyanakkor a bizalommal kapcsolatban felvetették, hogy többen legyenek a vezető elvtársak a munkások között, és jobban ismerjék meg a munkások problémáit. Több helyen felvetették, hogy a felsőbb vezetőkhöz bejutni igen nehéz, szinte lehetetlen. Sok helyen az a kívánság hangzott el, például a XX. kerületben, hogy a párt nevét változtassák meg. 827 Hiányolták, hogy a külpolitikai kérdésekkel a párt nem foglalkozik megfelelően. Minden különösebb intenció nélkül a háborúra vonatkozólag határozatot fogadtak el, ezek elég általánosak. Határozatot hoztak a pártmegbizatásokra vonatkozólag. Összefoglalva: el lehet mondani, hogy helyileg az ellenforradalmi elemek ténykedéseire rámutattak, és ez pozitív. A taggyűlések aktívak voltak. Feltétlen ezek új állomást jelentenek a pártszervezetek életében. Eddig a taggyűléseken általában tagfelvételi problémákról vitáztak. A taggyűlések negatívuma az volt, hogy a jelenlegi helyzetükkel, az ebből fakadó feladatokkal egyáltalán nem foglalkoztak. Általában az üzemi taggyűléseken a jobboldali elhajlás elleni harcot látták. De kialakult az is, hogy a baloldali elhajlást és a szektaságot [sic!] jónak tartják, bocsánatos bűnnek tekintik. Választás a taggyűléseken: a jelölés három fórumon történik. A küldöttek felett általában vita nincs, aki[ke]t előre kijelöltek, azok ellen kifogás nem merült fel, legfeljebb ezekhez még egy-két főt javasoltak. A taggyűléseken is általános volt az igény a vezetőségek újjáválasztására, néhány helyen a régi vezetőségeket ki is egészítették. A hivatali pártszervezeteknél gyenge tapasztalatunk van [sic!]. Itt érezhető, hogy erősen le vannak terhelve az átigazolásokkal. Ennek ellenére azért örültek annak, hogy végre valamilyen politikai témával is foglalkozunk, nemcsak személyi ügyekkel. A taggyűlések nem mentek nagyon messze abban, hogy a fő probléma, a párt elemzésébe belementek volna [sic!]. Ezek eléggé gyengék voltak ezekben a pártszervezetekben. Elhallgatnak olyan problémákat, amiket ki kellett volna mondani. 827 Az országos pártértekezletet megelőző aktívákon tapasztalt hangulattal és felvetett témákkal a központi MSZMP-vezetés is foglalkozott. A kérdés értékeléséhez ld. Ripp Zoltán tanulmányát: MSZMP IV. 8-9. p.
