Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
helytelenségét, kértem az MSZMP VII. kerületi Intéző Bizottságát, vitassa meg magatartásomat, s döntsön párttagfelvételem kérdésében. Az Intéző Bizottság tagjainak őszintén számot adtam nézeteimről, február első napjaiban első alkalommal, úgy döntöttek, hogy várakoznak még. Április végén azonban másodszori megvitatás után elfogadták átigazolási kérelmemet. Bizonyos, hogy sok kérdésben joggal illet elmarasztalás. Ezt teljesen átérzem, s az is bizonyos, hogy sok félreértésre és téves megbélyegezésre nem lenne lehetőség, ha tényleges felelősség nem terhel. Mégsem tudom vállalni, sőt sok esetben megérteni azokat a vádakat, melyeket soha szemtől szembe velem nem fogalmaztak ugyan meg, de melybe nap mint nap beleütközöm, s melyek a legkülönbözőbb formákban gátolják azt a munkát (egy szociográfia elkészítéséről van szó), melyhez a Budapesti Intéző Bizottság tudtával és hozzájárulásával még november végén hozzákezdtem. Egyesek azt állítják, hogy a XX. Kongresszus óta szervesen részt vettem a Losonczycsoport szervezkedésében. Soha a Losonczy-csoporttal szervezett kapcsolatom nem volt. Losonczyval a sajtóvitán találkoztam először. (Szemben Déry hozzászólásával, őszintén megvallva, igen szimpatikus volt akkor a hozzászólása. 784 ) Ezt követően többször nem is láttam. Semmiféle frakcióban, sem Losonczy, sem másféle frakció szervezkedésében részt nem vettem. Ezzel szemben tény, hogy a Mező és Hollós elvtársakat minden lépésemről a legőszintébben tájékoztattam. Az igaz, hogy a XX. Kongresszus után a Rákosi-féle vezetés bűnösségét egyre inkább felismertem. Teljes meggyőződésből minden pártfórumon, s a magam részéről csak pártfórumon, szót emeltem e vezetés hibáit hangoztatva. Most azt állítják, hogy a Nagy Imre-csoport platformját terjesztve bomlasztottam a DISZ-t. A pártszerűség durva megsértéséért joggal illet a vád november 4-e után, de az tény, hogy semmiféle Nagy Imre-platformnak a DISZ fórumán én hangot nem adtam. Még október 20-án is, mikor a bomlás jelei már igen erőteljesek voltak, egy 6 órás konzultáció keretében, ahol minden kérdésről szó esett, Kállai [Éva] elvtársnő jelenlétében a párt álláspontját képviseltem egy sor olyan kérdésben is, ahol azzal nem értettem egyet. Egyesek szerint az események alatt kapcsolatot teremtettem különböző ellenforradalmi gócokkal és a Losonczy-csoporttal. Már 23-án este Tánczosékkal minden kapcsolatom megszakadt. Ők új Petőfi-köri vezetőséget szerveztek, erről csak 23-a után szereztem tudomást, melyből úgy Gönyeit, mint engemet kihagytak. Valótlan az az állítás is, hogy ezidőben a Fórum klubba jártam. November 17-e körül összehívták a Petőfi-kör régi vezetőségét. Ezen én is ott voltam. A vita arról folyt, hogy a párt és a kormány képviselőivel tárgyalásokat kell kezdeni a Petőfi-kör működéséről. Én Tánczos szerepét, s felelősségét hosszú időn keresztül nem ítéltem meg helyesen. Mikor tudomást szereztem róla, hogy egyéves gyereke szülők nélkül maradt itthon, többször eljártam annak érdekében, hogy a Tánczosnak járó illetményt a gyerek megkapja. 785 Ezt magyarázzák egyesek úgy félre, mint valamiféle szervezett kapcsolatot. A Petőfi-kör régi vezetőségéből mind a mai napig rendszeresen kapcsolatom van Pataki Ferenccel, kihez egy évtizedes barátság fűz, s kivel a Szovjetunióban is hosszú éveket töltöttem el. Meggyőződésen, hogy Pataki Ferenc is előbb-utóbb teljes őszinteséggel fel fogja tárni a párt előtt tévedését, mert az ő becsületes szándékairól a legmesszebbmenőkig 784 Déry Tibor hozzászólását a sajtóvitán ld.: Szukolcz.ai 2001. 112-115. p. 785 Tánczos Gábor és felesége, Bácskai Vera a jugoszláv követségen keresett menedéket 1956. november 4-e után, ahonnan Nagy Imréékkel együtt Romániába szállították őket.
