Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

3. A meggyőzés helyett gyakran az utasítás lépett előtérbe oly módon is, hogy a pártapparátusban dolgozó instruktorok, politikai munkatársak kisebb-nagyobb kérdésekben elfoglalt álláspontjukat, mint pártutasítást hozták a tanácsban dolgozók tudomására. 4. Gyengítette a tanács pártirányítását az is, hogy a területi pártszervezetek, a körzetek egyre inkább gyengültek, s így a lakóterületen dolgozó tanácstagok és tanácsi aktivisták munkáját nem voltak képesek hatékonyan összefogni és segíteni. II. Mielőtt rátérnénk a pártirányítás gyakorlati feladatainak és módszereinek taglalására, szükséges néhány alapvető kérdés tisztázása: 1. Milyen legyen a tanács pártirányítása? Sokan ezt úgy határozták meg, hogy a pártirányítás elvi legyen. Az intéző bizottságok a megfelelő szintű tanácsokra vonatkozóan hozzanak elvi határozatot, és azok végrehajtását bízzák a tanácsokra. Jobban bízzon a párt a tanácsokban dolgozó kommunistákban, adjon nagyobb teret önállóságuknak és öntevékenységüknek, mely egyben nagyobb felelősséget is jelent. Ez utóbbival egyetértünk, de az „elvi" meghatározás tág fogalom, lehetőséget nyújt a pártirányítás és ellenőrzés alóli kibújásra. A tanácsi munka minden láncszemében meg kell szervezni a hatékony pártellenőrzést. Emellett nem kevésszer fordul elő, hogy a nagyo b elvi jelentőségű döntések mellett kisebb kérdésekben is szükségessé válik párthatározat, amely a tanácsokra vonatkozik. Az esetek többségében azonban azt a helyes módszert kell követni, hogy a kisebbnagyobb párthatározatok meghozatalában tevékenyen vegyenek részt a tanácsban dolgozó kommunisták. 2. A pártirányításnál figyelembe kell venni, hogy a tanács pártirányításáról van szó, amelynek államhatalmi, tömegszervezeti és államigazgatási funkciói vannak. A pártirányítást úgy kell megvalósítani, hogy e hármas jellegről sohasem feledkezzünk meg. A pártirányításnak azt kell eredményeznie, hogy a tanácsrendszerben a választott szerv, a tanács váljék ténylegesen a végrehajtó bizottság és azon keresztül az apparátus vezetőjévé. 3. A pártirányítás magvalósulásának alapvető feltétele, hogy a tanácsok megkapják az alkotmányban biztosított jogaikat és hatáskörüket. A budapesti és kerületi intéző bizottságoknak teljes súlyukat kell latba vetni, hogy ez megtörténjék. A tanácsok önállóságával és hatáskörével kapcsolatban szükségesnek tartjuk az alábbiakat leszögezni: a. Teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy a Főváros Tanácsa [sic!] szocialista államrendszerünk és népgazdaságunk keretein belül megkapja az öt megillető önállóságot és hatáskört. Ugyanilyen értelemben tartjuk fontosnak a kerületi tanácsok részére is a maximális önállóságot még abban az esetben is, ha az felületesen szemlélve nagyobb igazgatási költséggel járna. Az e tárgyban nemrég a Fővárosi Tanács VB által összehívott ankét is ilyen értelemben döntött, és határozottan elutasított minden