Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

ge. Ezek hosszú ideig mint az ellenforradalom előretolt bástyái működtek. Sok helyen csak azért forgatták fel az üzemek jól bevált szervezettségét, hogy különböző posztokról a kommunistákat el tudják távolítani, és helyükre rendszerünkkel szembenálló elemeket állítani. Növelte a nehézségeket, hogy - a könnyűipart kivéve - majdnem minden üzem időbérre tért át, ez az amúgy is gyenge munkafegyelmet tovább rontotta. A minisztériumok ebben az időszakban a vállalatoknak semmi segítséget nem adtak. Az általános politikai helyzet megváltozásával, a pártszervezetek megerősödésével a termelés is növekszik, és mindjobban megközelíti az 1956. III. negyedévi szintet. 1957.1. negyedévében, nem pontos kimutatás alapján a 43 kerületi KGM-vállalat 75%-át, a húsz könnyűipari vállalat 86%-át termelte az 1956. III. negyedévi termelési értéknek. A termelési költségek kb. 8%-kal magasabbak. Ezt nagy részben a termelési érték csökkenése, kisebb részben a munkabérek és más lazaságok okozzák. Az 1956. III. negyedévi termelési érték és költségszint elérését a következők gátolják. 1. A mind nagyobb mérvű anyaghiány, a tervek csökkentése, a munkabérek rögzítése. Ez különösen a gépipari és hajóipari üzemek fejlődését korlátozza, holott a kerület termelésében ezeknek meghatározó szerepük van. 2. A vállalatok gazdasági és műszaki vezetői még mindig nem elég bátran harcolnak a normák visszaállításáért, nincs elég kemény fellépés az anyagpocsékolók és a munkafegyelem megbontói ellen. 3. A kerületi Intéző Bizottság és az alapszervezetek az elmúlt hat hónap alatt a termelés ellenőrzésével, befolyásolásával nem tudtak megfelelően foglalkozni. Még ma is zavarólag hat a termelés pártellenőrzésére a régi módszereket elítélő vita, mert ezek helyére új gyakorlati módszerek még nem alakultak ki. Az üzemi pártszervezetek most teszik az első kísérletet a termelés ellenőrzésére, a vállalati igazgatók beszámoltatására. De szükséges volna minél előbb a termelés területén a szakszervezet és a munkástanács viszonyát meghatározni. Javaslatok a munka megjavítására: 1. A proletárdiktatúra fegyveres győzelme után a politikai és ideológiai harc került napirendre. Ezt megvívni csak a vezető funkcionáriusok magas fokú elméleti felkészültségével lehet. Ezért szükséges a központi egész napos és esti iskolán kívül a szervezett iskolán kívüli propagandát is beindítani. Megfosztva azt régebbi hibáitól, érvényre juttatva a szabad véleménynyilvánítást és az önkéntesség elvét. 2. A politikai tömegmunka fejlesztése érdekében a pártszervezeteinkben ki kell alakítani a legképzettebb és legharcosabb elvtársakból az állandó agitátorgárdát, amely egyéni és csoportos vitákban képviseli a párt politikáját, és meggyőző érvekkel mozgósítja a dolgozókat a párt- és kormányhatározatok teljesítésére. 3. A tagfelvételi munkát tovább kell folytatni. Politikai munkával az elméleti és gyakorlati kérdések rendezésével érje el a kerületi Intéző Bizottság, hogy a fizikai munkások és az értelmiségiek aránya az év végéig 60-65% legyen. Ennek érdekében szükséges az alkalmazotti felvételek nagymérvű korlátozása. 4. Az alapszervezeti vezetőségeknél addig is, amíg végleges választást tartani nem tudunk, minőségi változtatást kell végrehajtani, a pártdemokrácia teljes betartásával. Az intrikus, személyeskedő, szektás és liberális magatartású pártvezetőket le kell váltani funkciójukból, ha hibáikon nem tudnak változtatni, és helyettük pártmunkában jártas, tapasztalt vezetőket bevinni.