Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
pártszervezetekben meg kell szüntetni az értelmiséggel szemben jelentkező elzárkózó magatartást, és növelni e fontos kategória arányát a párton belül. Bár másfél százalékkal nagyobb az értelmiség aránya a párton belül, mint az MDP-ben volt, mégsem lehetünk megelégedve, mert a pedagógusoknak csak 6,5%-a, az orvosoknak 5%-a, és a vezető színészek másfél százaléka van a pártban. A párton belüli életet, ellentétben az MDP gyakorlatával, nagyfokú öntevékenység, a párttagság aktivitása, bátor, vitatkozó légkör jellemzi. Taggyűléseinken a párttagság 96-97%-a vesz részt. A párttagság állásfoglalása az összes alapvető és politikai kérdésben egységes. (Nagy Imre és ellenforradalmi csoportja tevékenysége, az októberi események ellenforradalmi jellege, a szovjet csapatok tűzbevetése [sic!] stb.). Ma már elmondhatjuk, hogy a párttagság eléggé összefüggésében látja az elmúlt hét hónap eseményeit, és egyetért a Központi Bizottság idevonatkozó értékeléseivel. Taggyűléseinken a viták konstruktívak, és bizonyos nézeteltérések leginkább a végrehajtás módjában jelentkeznek. 763 Ilyen vitatott kérdés többek között a munkástanácsok létjogosultsága, a gazdasági helyzet kilátásai, a volt MDP vezetők (felsőbb vezetők) funkcióba való helyezése, a Népköztársasági címer visszaállítása stb. A pártszervezetek munkáját a végrehajtásban is egység jellemzi, és ezért az MSZMP helyi szervezeteinek nagy tekintélye van. Nagyon imponáló az például, hogy az ellenforradalmi elemek eltávolítása először a taggyűlésen van megtárgyalva, és anélkül, hogy valami kiszűrődne, gyors végrehajtás követi. Ez növeli a párttagság magabiztosságát, és a pártonkívüliek tiszteletét váltja ki. A pártszervezeteknél komoly törekvés van arra, hogy a társadalmunkat érintő kérdésekben a dolgozók által felvetődő problémákra választ adjanak, és magyarázzák a párt határozatait, a kormány intézkedéseit. Politikai tömegmunkánk eredménye, hogy a dolgozók nagy része ma már elfogadja a párt álláspontját olyan alapvető kérdésekben, mint a szocializmus építése Magyarországon a munkásosztály vezetésével, a béke megőrzése, népgazdaságunk gyors helyreállítása és a proletár-internacionalizmus. Ezt jelentős lépésnek tartjuk a novemberi, decemberi állapotokhoz mérten, de mégis kevésnek ahhoz, hogy e nagy kérdések gyakorlati megoldását megértessük a dolgozókkal. Napi kérdésekben nem elég hatékony az agitációnk, például: bár a gazdaság helyreállításában egyetértés van, de amikor a hatnapos munkahét és a teljesítménybérezés visszaállításáról van szó, akkor tömeges ellenállással találkozunk. Hasonlóképpen a béke megvédésével általában egyetértenek, de a szovjet csapatok magyarországi tevékenységét szűken, csak az ellenforradalom leverése szempontjából ítélik meg. Megállapítható, hogy agitációnk nem hat az emberek tudatáig, nem magyaráz eléggé, inkább jelszószerű. Egyes kampányfeladatok végrehajtására már jobban tudunk mozgósítani, amit az angyalföldi nagygyűlés 17 000, a május 1-jei felvonulás 40 000 részvevője bizonyít. 764 Nehezíti a felvilágosító munka helyzetét, hogy az előállott helyzetből adódóan nincs elég előrelátás, főleg gazdasági kérdésekben. A politikai harcnak három módszerét alkalmazzuk. Ezek közül legnagyobb hatása az üzemi gyűléseknek van, melyek a hallgatóság nagy tetszését váltják ki, a nyílt beszéd és a szabadon elmondott beszámolók következtében. Április hónapban 90 helyen tartottunk üzemi gyűlést 14-15 000 résztvevővel. Ennél gyengébb agitációnk másik módszere: az úgyne763 A tárgyalt időszak XIII. kerületi alapszervezeti taggyűléseire vonatkozóan Id.: BFL XXXV.18.b.1956-1957. II. őe. 1-6. illetve 18^40. p. 764 Információs jelentés az 1957. május 1-jei felvonulásról a XIII. kerületben: uo. 16. őe. 33. p.
