Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
A személyi ügyek lezárása rendkívül vontatottan halad. Megnehezíti a helyzetet az is, hogy a budapesti főkapitánynak tisztek leváltására és leszerelésére nincs kellő hatásköre. A tiszti állomány ügyeinek intézése az ORK-hoz tartozik, ami rendkívül megnehezíti az ügyek gyors intézését. Ezen túl nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy szervezett mentési akció van az ellenforradalomban kompromittált, lavírozó és gyáván viselkedő tisztek érdekében. Jellemző esetek tanúsítják ezt. A párt által kiküldött Felülvizsgáló Bizottság javaslatait nem hajtják végre. A XXII. kerületi kapitányt, Szén István alezredest a Felülvizsgáló Bizottság hadbíróság elé javasolta, „csodák csodája" néhány hét múlva feltűnt, mint a VII. kerület kapitánya. 751 A X. kerületi kapitányt, Balázs József alezredest, aki ugyancsak együttműködött az ellenforradalmárokkal, iratkötegek tanúskodnak tűrhetetlen magatartásáról, az ORK ismét csak áthelyezéssel akarja megoldani ezt a kérdést. [Sic!] 752 Másik eset: Benes Sándor r[endőr]őrnagy, a Főkapitányság Anyagi- és Pénzügyi Osztályának vezetője nagymennyiségű anyagi javakat juttatott az ellenforradalmárok számára. A Felülvizsgáló Bizottság leváltásra javasolta, a sors iróniája folytán felterjesztették előléptetésre, mert „soros", az előléptetése ugyan nem érkezett meg, de nyugdíjazták, igaz, hogy még csak 45 éves. Ugyanakkor Keller [] őrnagyot, a VI. kerületi kapitányság volt vezetőjét - aki ugyan nem alkalmas rendőrkapitánynak, mert az ellenforradalom alatt gyáván viselkedett, de nem paktált le az ellenforradalmárokkal - 55 éves kora ellenére elbocsátották, holott, ha a két embert egymás mellé tesszük, nyilván az utóbbi érdemelte volna meg a nyugdíjazást, ha már nem akarják őt más munkára beosztani. Az ellenforradalmi tevékenységet folytató tisztek ügyének elkenése mellett van egy másik figyelemreméltó dolog is, hogy eddig a Főkapitányság belső szerveihez mindössze 56 751 1957. február 18-án már Szén István r. alezredes a VII. kerületi rendőrkapitány, aki nemcsak, hogy rendszeresen felszólalt a VII. Kerületi Rendőrkapitányság alapszervezetének ülésein, de április 26-án a díszelnökség tagja lett. BFL XXXV.12.C.1956-1957. 99. öe. 7-10. p. 1957 őszén Szén Istvánt azonban fegyelmivel elbocsátották, mert „[...] mint a XXII. ker. Kapitányság vezetője szoros kapcsolatot tartott fenn az ellenforradalmárokkal, és mindenben támogatta azok munkáját. Az ellenforradalom leverése után nem járt el az ellenforradalmi személyek ellen.". Kimutatás a testületből fegyelmi úton való elbocsátottakról és áthelyezettekröl, illetve kitüntetettekről. BFL XXIV. 1. szám nélkül. A későbbi jelentés r. századosként említi. 752 Balázs József r. alezredesnek, a X. Kerületi Rendőrkapitányság egykori kapitányának ügyét érintőlegesen tárgyalták a kapitányság IIB ülésén 1957. január 8-án. Németh Lászlóné kifejtette: „A helytállással kapcsolatosan, szerintem lett volna erő ahhoz, hogy megakadályozzuk az ellenforradalmárokal, hogy a kapitányság épületét elfoglalják, ha az akkori vezető Balázs alezredes megszervezi a támadást, és összehívja az elvtársakat. 0 ellenkezőleg megakadályozta, a forradalom időszakában egyik nap a szobájában összehívott pár embert, és arról kezdett beszélni, hogy ő részt vett a forradalomban, és látta, hogy az ávósok golyói úgy hullottak a dolgozó népre mint a záporeső, ezt bizonyította is egy férfival, név szerint Németh Tiborral, aki meg volt sebesülve, akitől úgy váltak el, hogy Te menj a hegyekbe és harcolj. Majd arra kért, hogy a személyi igazolványát cseréljem ki, hogy ne legyen benne, hogy BM-dolgozó, természetesen én nem cseréltem ki, de a páncélszekrény kulcsát nem is tudtam, hogy hol van. Azt láttam, hogy igazolványokat égetett el, de hogy melyiket, azt már nem tudom, mert szégyelltem odanézni. A szovjet csapatok bejövetele után, amikor bejöttem, ismét felkeresett, hogy adjak részére személyi igazolványt, sajnos még akkor mindig ö volt a parancsnok, ezért egyik vezetőmet megkérdeztem, hogy mit csináljak, az természetesen azt mondta, hogy küldjem Balázst valahova.". Más felszólaló szerint viszont: „[...] azon az emlékezetes estén a Balázs bajtárssal együtt mentünk haza. Én civilben voltam, ő egyenruhában, amikor a Bródy Sándor utcába értünk, a busz leállt, mert hatalmas tömeg volt, és lövéseket lehetett hallani, erre én azt mondtam, hogy nem ajánlatos most egyenruhában mutatkozni a Balázs bajtársnak, és így egy mellékutcában el is váltunk, hogy mindketten hazamegyünk. Majd később kb. 10 óra felé a Balázs bajtársat a lakásán felhívtam, s ő otthon volt, tehát a forradalomban nem vett részt ". BFL XXXV.15.C.1956-1957. 81. őe. 6-7. p.
