Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
ne legyen városrendezése. 732 Javaslatom, hogy tízéves várospoli-tikai tervet készítsünk. A feladatokat úgy jelöljük meg, hogy a gazdasági helyzetet figyelembe kell venni. Mikó [József] elvtársnak a frakcióülésen a lakáshelyzetről kellene jelentést tenni, de véleményem szerint még a frakciónak sem szabad megtudnia, mi a helyzet. Tízezer életveszélyes lakás van, de nincs ahová kilakoltassuk az embereket. A Kilián laktanyát kértük, de nem kaptuk meg. Reméljük, hogy Apró elvtárs revízió alá veszi ezt az álláspontját. Nagyon szeretnénk Marosán elvtárssal ezekről a kérdésekről tárgyalni. 733 Marosán elvtárs felvetette, mi az oka annak, hogy a gázszolgáltatásokban akadályok vannak. Az utolsó kemenceblokkot építettük, és ide többet már nem lehet beépíteni. A gáznak nagy részét az ipar elveszi, ugyanez vonatkozik a vízre is. 734 A tatarozással kapcsolatban: ha ilyen tempóban haladunk, negyven év múlva fejezzük be az utolsó házat, de közben elavulnak. 735 Nagy problémáink vannak, amiket tíz év alatt sem lehet megoldani, azonban, ha készítünk egy tízéves tervet, azzal már ki lehet menni a lakosság elé, és megnyugtatnánk őket. Ennek megoldásához szakembereink vannak, s a tanácstagok között is sok hozzáértő ember van. Fodor Gyula elvtárs (Országos Nyugdíjintézet igazgatója): Nem tartom helyesnek ezt az anyagot így megtárgyalni, s szeretném, ha levennénk a napirendről. Az elmondottak alapján az IB, remélem, levonja a tanulságot, és bele fog nézni a községpolitikánkba. A hiba az volt, hogy nálunk a községpolitikai kérdés úgy nézett ki, hogy minden elveszett az iparban, s maradt, ami maradt, de hogy perspektivikusan megnézzük a kérdést, arról nem volt soha szó. Nem is igen harcoltunk ezért. Elég gyávák voltunk. Nem vittük ki a kérdést az emberek közé. Néhányan bementünk vele a pártba, de ott azzal intettek le bennünket, hogy hol van a pártfegyelem? Ebbe mi belenyugodtunk. Most végre itt az idő, hogy állást lehet foglalni. 732 Budapest városrendezési tervét 1952. december 16-án tárgyalta az MDP Budapesti Pártbizottsága. BFL XXXV.95.a. 65. őe. A Fővárosi Tanács VB és a Bp. VB 1960. március 28-ai közös ülését Budapest és környéke általános városrendezési tervének elkészítéséről Id.: BFL XXXV. La.4. 72. őe. 733 1950 és 1957 között a tiszta lakásszaporulat 31 300 lakás volt, ebből viszont csak egy töredéke volt ténylegesen új építés, a többi helyreállítás, átalakítás, lakásmegosztás volt csupán. 1956-ban például 2 392 új építkezés, 138 helyreállítás, 1 540 átalakítás, lakásmegosztás történt (összesen: 4 070). Ugyanezek aránya 1957-ben javult: 7 580 új építkezés, 147 helyreállítás és 2 215 átalakítás vagy lakásmegosztás történt. BFL XXXV.I.d. 74. őe. 90-97. p. 734 A lakossági vízfogyasztási arány az iparihoz képest 60%-ről 44,8%-ra csökkent 1950 és 1957 között. A Fővárosi Vízmüvek 1956-ban 154,2, 1957-ben 167,2 millió köbméter vizet bocsátott a lakosság és az ipar rendelkezésére. Budapest gázfogyasztása 1956-ban 227,4, 1957-ben 228,2 millió köbméter volt. BFL XXXV.I.d. 74. öe. 92. és 88. p. A Tanácstörvény. 6.§-ában úgy rendelkezett, hogy a tanács a helyi társadalmi és gazdasági tevékenységek általa való vezetésére megállapított jogkörében irányítja a városgazdálkodást, gondoskodik az egészségügyi feladatok megoldásáról, és a helyi szükségletek kielégítésére vállalatokat létesít. A vízellátásról, csatornázásról 1873 óta, a gázszolgáltatásról 1909 óta a főváros által kijelölt szervei, majd községi vállalatok, illetve tanácsi felügyelet alá tartozó állami vállalatok, 1957. február l-jétől vállalati rendszerben működő intézmények útján gondoskodott. 1957. augusztus 25-étöl a Fővárosi Tanács a vízzel való ellátást a Fővárosi Vízmüvek, a gázzal való ellátást a Fővárosi Gázmüvek útján gyakorolta. Rúzsa 1986. 145-148. illetve 299-300. p. BFL XXIlI.102.a. 1957. február 15. 735 „A fővárosi épület és lakásállomány közel háromnegyed része ugyanis 50-60 évvel ezelőtt épült, és számottevő épület és lakásmegóvási munkálat a háború előtt sem folyt." Egy 1953-ban történt felmérés szerint 9.326 lakóház általános tatarozásra szorult, ennek ellenérc 1954-től kezdődően a tanácsi kezelésben lévő házaknak évente átlagosan mindössze 0,8%-a részesült teljes felújításban. BFL XXXV. I.d. 74. öe. 91. p.
