Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

javítsunk. Hiányzik az irányítómunka a kerületi IB részéről, hogy az üzemi pártszervezetek hogyan foglalkozzanak a termelés pártellenőrzésével. A gazdasági kérdésekkel össze kell kötni a pártszervezési kérdéseket. Kelen Béla elvtárs: Amit Marosán elvtárs felvetett, azt meg fogjuk oldani az elkövetkezendő pártmunkában. Én többször hallgattam Marosán elvtárs beszámolóit, én is kicsiben ilyennek vagyok a híve. Marosán elvtárs munkáját én mindig figyelemmel kísértem, s mindig csodáltam, hogy hogyan is láthatja az egész helyzetünket, hiszen el volt zárva az élettől. Kicsit más munkásosztályt talált, mint régen. Marosán elvtársnak teljesen igaza van. Ismerte a Horthy-rendszer életét, s most itt minden megváltozott. Azonban látni kell azt, hogy történt egy s más dolog is. Nemcsak javult a helyzet, hanem elkezdett hatalmon lévő munkásosztállyá válni. Itt van egy fonák helyzet. Igenis javult a munkásosztály helyzete, de azonban [sic!] a munkásosztály olyan fonák helyzetbe került, hogy sokat fejlődött ugyan az életszínvonala, de nem bántak vele őszintén. Ehhez az is hozzájárult, hogy a pártmunkások sem voltak elég őszinték a párt felső vezetése felé. Például Végh elvtársnő egyre-másra jelentette, hogy a munkásosztály hűen áll a párt mellett, s nincs semmi baj. Itt van, amit nekünk látni kell. A kínai elvtársak munkája mutatja, hogy nemcsak az ellentétek harcáról, hanem az egységről is szó van. Itt van az az ellentét, hogy a dolgozók színvonala emelkedett [sic!], de egy más munkásosztállyal van most dolgunk. Nem arról van szó, hogy minden rossz volt az elmúlt 12 év alatt, de rá kell mennünk arra, hogy a párt felé a bizalom kérdését kiszélesítsük. Vannak vezetők, akik nem merik megmondani az igazságot. Marosán elvtárs a munkásoknak a szemébe mondja az igazságot. Egy dolgot nekünk látni kell, hogy ez a munkásosztály most már masabbá lett, már látni akarja a dolgokat, már bele akar szólni a dolgokba. Veres József elvtárs: Minden kerületnek megvan a maga sajátossága. A XIII. kerületnek nagy szervezett munkássága van, és ezt nem érzem a jelentésből. Sok helyes szempontot vet fel a jelentés, de ha kivesszük az adatokat, minden kerületre rá lehet húzni. Vitatkoztak az elvtársak arról, hogy a munkásosztály meg van sértve. Mi kipróbáltuk a gyakorlatban, hogy közvetlenül a gyári munkásság előtt lelepleztük az ellenforradalmat, de országos viszonylatban, de hogy gyáron belül milyen volt az ellenforradalom, arról nem beszéltünk. Egy-két helyen ugyan megtettük és döntő hatású volt. Ezért rossz az agitációnk, mert ezt nem csináltuk. Egyik magyarázata ennek, hogy nem volt erőnk, a másik pedig, hogy az ellenforradalmárokat nem bolygattuk meg a gyárakban, nem dobáltuk ki őket időben. És így a kontraakciók mindig megnyilvánultak ellenünk, mert egy tömegben voltak. Most értünk el odáig, hogy össze tudjuk szedni a helyi ellenforradalmi tapasztalatokat. Nem tudtunk bizonyítani, mert az igazgató, a főkönyvelő közrejátszott, a munkástanács ellenünk volt. Amikor előbbre jutottunk, az igazgatók kezünkbe kerültek, megváltozott a helyzet. A megsértett emberekhez konkrét bizonyítékkal tudtunk menni, és félretették az emberek a sértödöttséget. Belátták, hogy a feladat: közösen harcolni. Nem véletlen, hogy ahol a legerősebb az ellenforradalom, ott hatott a legnagyobb bizonyító erővel, hogy ellenforradalom volt. A hatalmi funkciókkal kapcsolatban: az igazgatói és a fő posztokat rendbe kell tenni. A legtöbb helyen az igazgató személyével nincs probléma, de rossz a környezetük. Tehát nem elég az igazgató személyét megnézni, fontos a környezetét is megvizsgálni.