Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
állítsunk fel. Én ez ellen élesen tiltakoztam. S helyesen tettem, hisz ott voltak az amerikaiak, akik állandóan fényképezgettek. A fegyelem és a rend fenntartását nagyszerűen meg tudta oldani a munkásőrség, ez óriási szimpátiát váltott ki. A nagygyűlésnek óriási visszhangja van nemzetközileg. Kádár elvtársék már Kijevben tudták a dolgot. 576 A nyugati rádió még tegnap is hallgatott a dologról. Ma már beszél róla, de csak annyit mond: a munkásőrségek felvonulása Budapesten. Ezt a kérdést a Népszabadságnak is jól fel kell használnia. Ezek után meg fogjuk szervezni a munkásgyűléseket. Ha mindezeket jól megvalósítjuk, ide vesszük még a revizionizmus elleni harcot, le kell vonnunk tudni [sic!] a tanulságokat. A harcot folytatni kell, április 30-áig kint kell lennünk a dolgozók között. Mit gondolok április 4-ére: ami pénteken volt, annak a folytatását, a munkásgyülések szervezését. Kiválasztani a 30^40 fontos üzemet, és az minden héten kapjon szabad pártnapot, vagy valami gyűlést. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy május l-jén lezárjuk az átigazolást az MDP-ből. Fent ki fogom ezt a nézetemet fejteni. Ha valaki hat hónapig nem tudta eldönteni a hascsikarását [sic!], később egyéni elbírálásra vesszük. Egy hónapig még megnyerhetjük a csatát. Az üzemekben válogassák ki azt a típust [sic!], amelyiket úgy határoztuk meg, hogy szégyelli magát. Úgy érzem, ez a típus ott volt pénteken, és ott lesz május 1 -jén is, ha nem is lesz párttag. Most pénteken ebben a szervezésben nem volt benne a szakszervezet mozgósítása, de május l-jén benne kell, hogy legyen. A vállalatvezetők egy része megsértődött, már szombaton, vasárnap eljutott hozzám, hogy miért beszéltem az úgynevezett Vörös Akadémiás igazgatókról. Lehetetlen volt nem beszélni, mert ezek az igazgatók nagyon sokat rontottak. Anélkül, hogy erre utasítást adnánk, a fontos vállalatvezetőket az IB valamelyik tagja keresse fel ebben a hónapban. Véleményem szerint a Köztársaság téren lehetett volna egy sokkal nagyobb gyűlést tartani, és akkor másutt nem. Gyávaság tőlem, hogy nem tettem, féltem, hogy esetleg cirkusz törhet ki. Ha ezt megtesszük, akkor olyan gyűlés lett volna, amiről az emberek évtizedekig beszéltek volna. A személyi kultusz kérdésével kapcsolatban: bizonyos fokig összetartozik a párt kérdésével. Amikor a repülőtéren voltam, észrevettem, hogy két jelmondat volt kiírva, mindkettő állami. Nem szabad szívbajosnak lennünk, mindenhol a pártépítés a központi kérdés. Hogyan lehet a pártot felépíteni és megerősíteni? Tolják előtérbe ezt a kérdést, ha ez nekünk sikerül a pártot előtérbe tolni, játszi könnyedséggel megy a munka. [Sic!] Ha én egy előadást vagy gyűlést tartok, természetesnek tartom, hogy a párt elnökét valamilyen módon belevigyem a beszédbe. Én úgy lépek fel, mint egy népnevelő és agitálok, kötelességemnek tartom Kádár elvtársat népszerűsíteni. A képekkel kapcsolatban: a felvonuláson képeket ne vigyünk, a város öt pontján tegyük ki az IB tagjait. Az én képemet nem kell vinni, és nem is kell kitenni. Nekem személyileg semmi szükségem rá. De miért csináljuk mi másként, mint ahogyan ez a Szovjetunióban, Kínában és minden népi demokráciában van. Gusztustalannak tartom, hogy Budapesten mindenki újat akar csinálni, kioktatják a Szovjetuniót és Kínát. Az ellenforradalom nagy győzelme, hogy a pártvezetés tekintélyét szétrombolták. Az MDP az ország legnépszerűbb pártja volt 1950-195l-ben [sic!], mindaddig, amíg felszínre nem kerültek a dolgok. 576 Kádár János - a delegációval együtt - 1957. március 29-én még úton volt hazafelé Moszkvából.
