Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

Az ifjúság kérdése is hiányzik a jelentésből. Meg kell állapítani azonban, hogy ahogyan én ismerem a XIII. kerületet, itt a legegészségesebb a fejlődés. Sándor József elvtárs: Azzal folytatnám, hogy nekünk meg kell mutatnunk a XIII. kerületnek azt a fejlődést, mely november 4-e után a pártszervezetek munkája nyomán megindult. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Budapesten a XIII. kerületben a legnehezebb időkben a kommunisták példamutatóan helytálltak. A jelentéssel általában egyetértek, néhány dolgot azonban felvetnék, ami túlzott optimizmusra mutat. Azt mondotta Kiss elvtárs, hogy a XIII. kerületben a munkások egésze a párt és Kádár elvtárs mellé sorakozott. Ez a kérdés, szerintem, nem ilyen egyszerű. Látni kell azt, hogy a munkásoknak jelenleg még csak egy része sorakozott fel, a másik része várakozást mutat. Szerintem Kiss elvtárs megállapítása leszerel [sic!], nem felel meg a valóságnak. A számok sem ezt mutatják. Kiindulok a párt erősítése kérdéséből. Egyetértek az Aczél elvtárs által felvetett dolgokkal, hogy a termelőmunkások miért nem léptek be a pártba. Ha megnézzük, hogy a munkások 20-25%-a lépett csak be a pártba, azt mutatja, hogy a politikai munkát erősíteni kell. Azokkal az általános meghatározásokkal, melyek a múltban voltak, kicsit hagyjunk fel. Tanulnunk kell a múlt hibáiból. A jelentés felveti azt, hogy a munkásosztály, Angyalföld dolgozó népe a párt politikájának fő kérdéseit teljes egészében magáévá teszi, de ugyanakkor bizonyos ellentmondás van, ha megnézzük a termelés iránymutatóit. Ha egyetértenek a szocializmus építésével, akkor ez nem így nézne ki. Felvetik a proletár-internacionalizmus kérdését, ez rendben van. De ugyanakkor két-három nap után felvetik, hogy nem értik, hogy a szovjet hadsereg miért van Magyarországon. Itt bizonyos ellentmondás van. Szerintem a megállapításoknál nem lehet frázisokat alkalmazni. Engem is komolyan aggaszt az, amit a jelentés felvet, - a párt káderei között folyó elvtelen harc. Véleményem az, hogy ha ebben a kérdésben nem teremtünk rendet, egész előrehaladásunkat akadályozni fogja. Ezt a kérdést elvi alapokra kell helyezni. Néhány elvi kérdést kell tisztázni. Ennek a kérdésnek a megoldása a Központi Bizottság Titkársága, bizonyos tekintetben a Budapesti Pártbizottságnak a feladata. Szerintem az agitációnak feltétlen kellene foglalkozni október 23-a kérdésével. Ezt alapvetően tudatosítani kell. A másik, amivel még foglalkozni kell: a mércének a kérdése. Hogyan ítéljük meg az emberek magatartását október előtt és az utána következő időkben. Itt országos képet kell kialakítani. Az én véleményem az, ha valaki október 23-a előtt szakmailag és politikailag nem állott az ellenforradalom oldalára, magatartása elbírálásánál a november 4-e utáni időszakot kell figyelembe venni. A november 4-e után lábra kapott „rákosista, sztálinista" jelszó ellen erősen fel kell lépni. A határozat is leszögezi, hogy lényegében a párt felső vezetésében bekövetkezett árulásnál volt a hiba. Vagy például a „nemzeti kommunizmus" jelszóval is szembe kell nézni. A nemzeti kommunizmus csak fejlődésében kommunizmus, de tartalmában az imperializmust szolgálja. Komoly problémák vannak például a decemberi párthatározat értelmezésével. Vannak emberek, akik ezt nem összefüggésben nézik, hanem a maga számára kiválassza [sic!] a megállapításokat és meghatározást. Ezt összefüggésben kell nézni. A jelentést szétfolyónak tartom, a javaslati részt gyengének. Ezek a dolgokat nem viszik előbbre. Gondolok arra a javaslatra, melyet a termelés pártellenőrzésével kapcsolatban tesznek. Ebben a kérdésben felelősség terheli a Központi Bizottság Párt- és Tömegszervezetek Osztályát elsősorban, mert a mi feladatunk a kérdésekre választ adni. A termelés pártelle-