Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Május 1. Ruhagyárban az igazgató megmondta, hogyha sztrájkolnak, azt nem tudja kifizetni. Nem sztrájkoltak. A legtöbb igazgató kifizeti, mert meg akar maradni igazgatónak. Ha ilyen az igazgató, akkor ki kell küldeni egy kormánybiztost. Ha majd nem fognak nekik fizetni, nem fognak sztrájkolni. 1 " 2 A tüntetés kérdéséhez: mi kint voltunk tüntetni. Találkozásunk a Harminckettesek terén volt. A Vasas Székházban voltak vagy 250-en, de nem jöttek ki, mert azt mondták, hogy le van állítva a tüntetés, és nem jönnek. Az én véleményem az, hogy a tüntetés sikeres volt. Ez kimutatható abban is, hogy milyen volt utána a hatása. Felhívtak az üzemek, és letoltak minket a sárga földig, hogy miért nem szóltunk, ők is jöttek volna. Már a lakóházban is tudták, mikor mentem haza, mesélték, hogy vörös zászlókkal vonultak fel. A nagy tömeg az utcán persze nem fogadott bennünket valami nagy ovációval. Először is megdöbbentek, hogy vörös zászlóval ki mernek menni most az utcára. Kifejezett antifasiszta jelszavak talán nem is voltak helyesek. Nem érzik az emberek magukat fasisztáknak, és úgy érzik, hogy megsértik őket, megbélyegzik őket. Azok, akik kint voltak, megerősödtek, úgy érzik, hogy érdemes volt és nem riadtak vissza attól, hogy köveket dobáltak [rájuk], és lövöldözés is volt. Ha hagyták volna, még tovább is mentek volna. Ezek az emberek mind munkások voltak. Azzal egyetértek, hogy lehet szervezettebben, jobban előkészíteni ilyen dolgokat. Nyilván így még nagyobb sikere volna. Látni kell, hogy bizonyos dolgok a mi vezetésünkben ugyanúgy mennek tovább, mint azelőtt. A Fővárosi Tanácsnál felébredtek egy hónapos alvás után, és néhányan megtalálták íróasztalaikat. Elkezdtek dolgozni. 133 Kiadták a kerületi tanácsoknak, hogy a disszidáltak lakásait nem szabad elfoglalni, mert azok felett a Fővárosi Tanács rendelkezik. Nyilván nem várják meg a lakók, míg a Fővárosi Tanács rendelkezik vele, hanem beköltöznek. Barabás [Bertalanná] elvtársnő bírálta ezért a Fővárosi Tanács munkáját. 134 Egyik nap felhívta őt Pongrácz [Kálmán] elvtárs és megkérdezte, hogy: egyetért maga a Kádár-kormánnyal? Hisz maga a Kádár-kormánynak? Megmondta az elvtársnő, hogy igen. És a 14 pontjában? 133 Igen! Akkor jó, erre még visszatérünk. De mi kifogása van magának a mi munkánk ellen? Hallottam, hogy panaszkodott. Akkor még erre is visszatérünk. Barabásné most le akar mondani. Szerintem ilyen módszerrel most már nem lehet dolgozni és Pongráczot le kell váltani. 136 Ambrus [János] elvtárs, IV. kerület: Az üzemekben, amikor a pártot szervezzük, a legnehezebb feladatunk akkor jelentkezik, amikor megmagyarázzuk, hogy a régi nem tér vissza. Ettől fél mindenki. Ezek a különféle értékelések akkor jöttek ki, amikor még nehéz volt a helyzet, elismertük, hogy a forradalom egy része helyes volt, most hogy erősödünk, azt mondjuk, hogy ellenforradalom volt. Ezzel 132 Az FMPK többször is rendelkezett a bérezésről: a 8/1956. (XI. 16.) sz. határozat, illetve a 13/1956. (XI. 29.)sz. határozat értelmében november 10-éig, illetve 20-áig a munkát felvevők részére a teljes novemberi munkabért ki kell fizetni. A december 11-12-ére, a KMT által meghirdetett sztrájkra válaszul, a 10/1956. (XII. 15.) sz. kormányrendelet kimondta, hogy a sztrájkolok nem kaphatnak munkabért olyan munkanapokra, amikor nem dolgoztak. 133 A Fővárosi Tanács VB 1956. december 7-én tartotta első ülését az októberi események óta. BFL XXIII. 102.a. 134 A disszidáltak lakásaival kapcsolatos helyzetről ld.: Uo. 135 Az 1956. november 4-ei kormánynyilatkozat 14 pontjára utalt Pongrácz. 136 Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács VB-elnöke, Barabás Bertalanné pedig a VIII. Kerületi Tanács VBelnöke volt ekkor. Barabásné visszaemlékezéseit Id.: BFL XV.9.d.4. 28. őe.
