Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
letartóztat bizonyos oda nem való elemeket. De ugyanakkor ennek van egy másik oldala is. Az elvtársak azt mondják, hogy ha a kormány ezt a módszert alkalmazza, jobban kellene ezzel bánni. Vannak emberek, akiket az egyik nap letartóztatnak, a másik nap kiengedik. Például letartóztatták a Ganzban a Lukáchot, erre leállt a Ganz. 129 Az illető nemsokára visszatért és egy nagy tósztot tartott. Úgy vitték el őt, hogy nem volt megfelelő tény ellene. Az volt a véleményük az elvtársaknak, hogy az ilyen kiemelése egyes embereknek helyes, de olyanokat kell kiemelni, akik ellen megfelelő tények vannak. Felvetették az elvtársak, hogy rendes idézés formájában hívjanak be ilyen embereket. így könnyebb kivizsgálni az egész ügyet. Egyébként ezt egy jogász mondotta, aki ért hozzá. Megnyugtatóbban hatna. A másik dolog, hogy úgy a szovjet, mint a magyar hatóságok részéről kellene kimenni az üzemekbe és beszélgetni a dolgozókkal. Megmagyarázni, hogy kit miért tartóztatnak le. Ha a dolgozóknak megmagyarázzák, könnyebben megértik, hogy miről van szó. A kormánytól azt kérjük, hogy hathatósabb, gyorsabb intézkedések legyenek. Egy pénzügyminisztériumi főosztályvezető mondotta, aki az ideiglenes intéző bizottság tagja, hogy tárgyaltak arról, hogy kamarák legyenek. Jugoszláv mintára akarják megszervezni gazdasági életünket. 130 H a a szakszervezet követeléseiből a kormány valamit meg akar valósítani, akkor minél hamarabb kellene. Kevés új intézkedés történik. Ha továbbra is nyomásra fog történni minden, akkor megint azt fogják mondani, hogy [a] régi módon dolgozunk, mert megint minden nyomásra történik. A kereskedelmi alkalmazottak is felvetik, hogy ők becsületesen dolgoztak, az ő béremelésüket nem ígérték meg, úgy látszik, ez csak akkor fog bekövetkezni, ha ők is sztrájkolni fognak. Azt mondják az emberek, hogy sokkal jobban szeretik a Népakaratot, mint a Népszabadságot, mert a Népszabadság lényegében egy kincstári lap, ami minden tekintetben egyetért a kormánnyal és a párt minden intézkedésével. Nem közli azt, hogy a párttagok vagy a pártonkívüliek esetleg valamivel nem értenek egyet. Bíráló hang egyáltalán nincs benne. Ezt látni kell, elvtársak, és ezen változtatni kell. A Népakaratot úgy kapkodják az újságostól, mint a cukrot. Hogyan védjük meg azokat az elvtársakat, akiket vezető helyekről mint kommunistákat leváltanak, vagy pedig olyanokat, akiket fizikai munkára raknak le. Jelenleg elég nehéz a helyzet, mert ha az üzemben elkezdi valaki szervezni a pártot, akkor ráteszik a feketelistára. A Müvégtaggyárban például az igazgatót meg akarták tartani, és amikor elkezdte szervezni a pártot, kiadták az útját. Ezt nyilvánvalóan a minisztérium is jóváhagyta. Ha nem fogják látni, hogy mi valamilyen módon megvédjük ezeket az embereket, akkor baj lesz. Nem utolsó dolog, ha valaki kikerül az utcára, sőt még az sem, ha valaki mondjuk művezetőből fizikai munkás lesz. Mi javaslatot is fogunk tenni, hogy bizonyos helyekre kormánybiztost küldjenek ki, akinek tényleg jogában áll az ilyen intézkedéseket meggátolni. 131 Szerintem hatásos lenne, ha a sztrájkot nem fizetnénk. Akárkit megkérdez az ember, hogy annak, aki nem dolgozik, jár-e a fizetés vagy nem? Azt válaszolja, hogy nem jár. De az igazgató nem tudja megcsinálni, hogy nem fizet. Nem meri megtenni. Pedig például a 129 A Ganz Vagon- és Gépgyár Munkástanácsának titkáráról, Lukách Tamásról van szó. Letartóztatásáról ld.: Szuronyok hegyén 83. p. A Lukách Tamás és társai ellen folytatott per teljes anyagát ld.: BFL XXV.4T. 4074/1957. 130 A SZOT már 1956 nyarán tanulmányozta a jugoszláv gazdasági modellt. Hogyan valósul meg az. önigazgatás a jugoszláv üzemekben. Népszava, 1956. augusztus 9. 131 A 4/1956. (XI. 24.) Korm. sz. rend. intézkedett az egyes nagyüzemekbe küldendő kormánymegbízottak kinevezéséről. A rendeletet az 5/1957. (I. 20.) Korm. sz. rend. módosította.
