Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Nézzük október 23-a előtt és október 23-a után. Az ellenforradalom a rendőrséget szétverte. Fegyverrel verte szét. Tönkretette. Ahol november 4-e után azonnal kapcsolatba léptek a párttal, ott meg lehetett szervezni, talpra lehetett állítani. Az első pillanatban nálunk 30 fős munkásőrséggel tudtunk rendelkezni és még az ellenforradalmi Tollert is 2 nap alatt el lehetett söpörni. 220 Én csatlakozom a Veres elvtárs álláspontjához, hogy az ellenforradalmárok nem másították meg véleményüket, és most titokban vagy nyíltan uszítanak benn az üzemekben. Nekünk gyorsan és hathatósan kell beépülni. A fö politikai hibát abban látom, hogy az emberek még magukban nem tisztázták, hova is tartoznak. Ingadoznak. Véleményem szerint ezt egy bizottság gyökerében nem tudja megoldani. [Sic!] Véleményem szerint a felülvizsgálást kezdjék meg először felül. Irányítsanak megfelelő szervek, megfelelő emberek. S akkor nem fogunk általánosságban kapni parancsokat, s akkor nem leszünk kénytelenek magunk megoldani sokszor dolgokat, ami ütközik a különböző eddigi rendelkezésekkel. Ki kell nyitni az internálótáborok kapuit, és bele kell rakni az odavalókat. A tanút, amit [sic!] az ügyész kér, szerezze meg az a két pofon, amit az a rendőr vagy nyomozó ott helyben lead. Az internálótáborba ügyészség nélkül kell belerakni az embereket. Olyan embereket, akik ügyvédek, volt földbirtokosok, akik képesek uszítani, villamos alá feküdni, oda kell rakni őket, hogy ott rohadjanak meg. Itt nem lehet arra hivatkozni, hogy ez nem politikai rendőrség. Be lehet hozni, és igenis be kell hozni embereket, és kell alkalmazni az eszközöket, amit egy év múlva már nem kell. A családot persze le kell értesíteni, hogy hol van az illető. Ami a politikai munkát illeti, nekünk is szükségünk van elvtársakra. A karhatalom és a rendőrség között az összhang nem rossz. A baj az, hogy nem tudunk elbocsátani embereket. Meg lehetne úgy oldani, hogy egyszerűen elveszem a rendörigazolványát, de jobb lenne más formában. Ami a nem megfelelő elemeket, hangadókat illeti, a kerületben el kell őket a napról tenni egy kicsit hűvösebb helyre. 221 Sós [György] elvtárs: Én magam voltam egyik sürgetője annak, hogy hívjuk össze ezt az értekezletet. Sok dologban forradalmi módon kell eljárni, és az ellenforradalom sürget, hogy más eszközökre van szükség, de az eszközöknek azért olyanoknak kell lenni, hogy ne legyen anarchikus, ne utálják meg a rendőröket, hanem tapsoljanak minden cselekedetének, és a lakosság helyeslésével találkozzon. Mindig a szovjet tankokra támaszkodni Magyarországon nem lehet. Ha a rendőrség nem tud támaszkodni a lakosságra, akkor minden hiába. Közeli példa, hogy a Budapesti Pártbizottság épületét nem tudták megvédeni, pedig nem gyávák védték. 222 Nekünk a népre kell támaszkodnunk. Nem lesz rend Magyarországon addig, amíg a szovjet szuronyokra kell építeni. Ezt elsősorban tudomásul kell venni. A rendőrség állapotáért nem a Belügyminisztérium és a rendőrség mai vezetői felelősek. A minisztériumtól kezdve a 220 Toller Károlyt a forradalom után népi demokratikus államrend elleni szervezkedéssel vádolták, mert a Forradalmi Nemzeti Bizottság 1956. október 30-án a XIV. kerületi forradalmi rendőrség megszervezésével és irányításával bízta ineg, továbbá részt vett a szovjet csapatok elleni ellenállás megszervezésében is. BFL XXV. 4. f. 7 108/1957 és BFL XXV. 60. e. 029/1963. Toller megítélése a XIV. Kerületi IIB előtt: BFL XXXV. 19.b. 6. őe. 14-19. p, 221 A XIV. kerületi forradalmi eseményekhez forrás: BFL XXXV. 19.b. 6. őe. 1-26. p. A XIV. Kerületi IIB ülésén Solymosi beszámolt a karhatalom kerületi helyzetéről: BFL XXXV. 19.a. 2. őe. 1-2. p. 222 Sós a Köztársaság téri pártház 1956. október 30-ai ostromára utalt ezzel.
