Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Az MSZMP budapesti kerületi ideiglenes intéző bizottságok elnöki értekezletének 1956. december 28-ai jegyzőkönyve Jegyzőkönyv Felvétetett az MSZMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságán a kerületi ideiglenes intéző bizottsági elnökök és a kerületi rendőrkapitányok közös értekezletén, 1956. december 28-án. Szóbeli beszámoló: Csikesz [Józsefné] elvtársnő. 199 Molnár [Ernő] elvtárs, a III. Kerületi IB elnöke: 200 Csikesz elvtársnő beszámolójával nagyjából egyetértek. Kopácsi viselkedését nem ismerem. 201 Véleményem szerint, ha kiadta volna a lövési parancsot, az állomány nem hajtotta volna végre. Nálunk a vezetők nagyjából a PB utasításait hajtották végre. A mi kerületünkben például ki lett adva a parancs, hogy lőjenek, erre testületileg mentek a kapitányhoz és valósággal könyörögtek, hogy hát nekik gyerekeik vannak stb. A dolgok szinte parancsmegtagadásig mentek. Úgy nézett ki a dolog, hogy a Piros kiadta: „lőni kell", erre a Kopácsi mást adott ki, a Pőcze mást adott ki, alapjában véve fentről kell nézni a dolgokat. 202 A pártirányítás fentről nagyon ingadozó volt mind az események előtt, mind az események alatt is. Néhány kérdéshez szeretnék hozzászólni. Meg kell adni a bizalmat az elvtársaknak. Tudjuk valamennyien, hogy a rendőrséget tönkretették. Rendkívül sok kritikai kérdés volt a felsőbb vezetők felé. Sok panasz hangzott el, hogy sokszor a huligán elemek sokkal több védelmet kaptak a rendőröknél. Meg kell mondani, mi magunk tettük tönkre a rendőrséget. A III. kerületben a kapitányság végig egyben volt, de november 4-e után is kézbe tudtuk fogni, és meg lehetett alakítani egy egységes szellemet. [Sic!] Az elmúlt időkben 2 szál rendőr szétvert 10-15 csoportból [sic!] álló huligán, elemet s meg kell mondani, a közönség tapsa kísérte. A rendőrségen belül most egy igen nagyfokú marakodás kezdődik. Az egyik október 27-én nem viselkedett helyesen, a másik 30-án, a harmadik november 4-én és így tovább. Ez az állapot érezhető - ha közvetve is - a központi szerveknél. Igen sokan nagyon szerették a funkciójukat megtartani, és emellett a munka nagyon gyengén megy. A karhatalom kérdése úgy kezd kinézni, hogy ma már nem az utcán kell szétverni az ellenséget, hanem operatív munkával kell szétmorzsolni. Itt állunk a leggyengébben. Nem hajlandók az elvtársak ezt a munkát végezni. Csináltunk egy közvélemény-kutatást. Előfordult például, hogy az események alatt 6-8 évet ült börtöntöltelék úgy ment ki a börtönből, mint politikai üldözött, erre a mi nyomozónk, ki jelenleg bent van, nem mer hozzányúlni, mert fél attól, hogy egy későbbi időben ez a börtöntöltelék kijelenti, hogy 1956 decemberében ez és ez a nyomozó engem, mint politikai üldözöttet lehetetlenné tett. A jelenlegi nyomozócsoport 16 főből áll, naponta 10-15 ügydarabot kapnak [sic!], de ha ennél 2 db-nál több került eddig iktatás alá, 199 Csikesz Józsefné beszámolója nem maradt fenn. 200 Az MSZMP III. kerületi szervezetének apparátusa 1957. január 3-án: BFLXXXV.8.b. 8. őe. 1-2. p. 201 Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitányként 1956. október 23-án, a harcok kitörésekor visszarendelte a laktanyába a rend röket és megtiltotta, hogy a rendőrök a tüntetőkre lőjenek. Október 25-én utasítást adott a politikai foglyok szabadon bocsátására. 202 1956. október 23-án Piros László volt a belügyminiszter, Pőcze Tibor pedig az országos rendőrfőkapitány.
