Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Berecz [Bertalanl elvtárs, Beloiannisz Gyár: Két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az első a csütörtöki nap kérdése és a másik a munkástanácsok kérdése. Nagy eredmény volt, hogy szervezett akciók voltak. Amikor én visszamentem, mondták, hogy a tüntetés meggátlására szervezkedtek, kihirdették, hogy 2-3ig senki se legyen az utcán, az ellenforradalmárok tudták, hogy részünkről tüntetés lesz. Nekik nagyon jő hírszolgálatuk van. A mi gyárunkban 2 Budapesti Munkástanács-tag dolgozik. Hogy mennyire jól vannak értesülve, bizonyítja az, hogy csütörtökön reggel, 148 amikor bementem, az egyik Budapesti Munkástanács-tag, Rácz elvtárs budapesti térképet nézegetett. 149 Megnagyítja eredményünket, hogy ők egy fegyveres provokációra készültek. [Sic!] Nem voltak biztosak sikerükben és ezért ezt áttették december 15-ére. Hogy mennyire gyengék, mutatja az is, hogy összesen 2-3 helyen 50-60 emberük volt csak az utcán. Nem tudták embereiket összeszedni. Nagy eredmény ez azért is, mert a jelenlegi munkástanácsok összetételét és szerepét is gyengíti. Tőlük indult az ki, hogy néma tüntetés legyen. 150 Azt akarták, hogy a munkaidőt kidolgozzák [sic!]. Ezt nem tudták megvalósítani. Egyébként éppen ennél a két embernél nagyon nagy a fejetlenség, nem akarnak hazamenni, bent alszanak a gyárban, félnek attól, hogy esetleg őket is elviszik. Erre nyilván minden alapjuk is 151 megvan. A munkástanácsokkal kapcsolatban. Egyik legnagyobb eredménynek azt számítják, hogy az október 23-ai események eredményeképp hozták létre a munkástanácsokat. A pártnak ki kell mondani, hogy e nélkül is létre lett volna hozva a munkástanács. Ezt a mi gyárunkban már egy hónappal ezelőtt is tárgyaltuk. Ezen kívül valószínűleg rövid időn belül több helyen is megalakultak volna a munkástanácsok. Ipari kamarák vagy pedig minisztériumok? A jelen pillanatban feltétlenül a minisztériumok megerősítését kell biztosítanunk. A kamara azért született meg, mert új szerv és abban bíznak, hogy az ő embereik fognak oda bekerülni. Ezek az új szervek az ő munkájukat támogatnák. Nekünk elsősorban alul kell rendet teremteni. Ha ez a kérdés meg fog érni, csak azután tudnak a munkástanácsok megerősödni. A munkástanácsok összetételükben feltétlenül jobbra tolódtak. Meg kell mondani, hogy azok az emberek estek ki a végleges munkástanácsból, akik mérsékeltebb hangot ütöttek meg. Vannak olyan helyek, ahol különösebb bajok nincsenek. A mi gyárunkban nincs kommunista-üldözés, de miért nincs? Azért, mert nálunk is van 2 nagybudapesti vezető, akik nem szeretnék, ha beléjük kötnének. Vigyáznak arra is, hogy a gyár vagyonát nehogy elherdálják. A többi helyeken ez a kérdés viszont másképp néz ki. Nyilván attól félnek, hogy mi velük szemben fellépünk. Felvetődik az a kérdés, ha mi fellépünk ellenük, lesz-e munkaleállás? Lesz, de nem nagy jelentőségű. Már azért sem nagyjelentőségű, mert most sem folyik a munka rendesen. Az a véleményem, hogy ez nem lóg nagy zavart okozni. Az üzemben az a helyzet, hogy ha a dolgozók tömegeit magunk mellé tudjuk állítani, akkor a szervezés kérdése rendeződni fog. Javaslom, hogy rövidesen tartsunk egy nagygyűlést. 148 Azaz a tüntetés napján: december 6-án. 149 Rácz Sándor, a KMT elnöke tagja volt a BHG munkástanácsának is. 150 A forradalom leverésének egy hónapos évfordulóján, 1956. december 4-én a budapesti asszonyok a Hősök terére vonultak, hogy emlékezzenek a forradalom áldozatairól. A korabeli szóhasználat a megmozdulást néma tüntetésnek nevezte. A tüntetésre buzdító röplapokat és a tüntetésről szóló beszámolót Id.: BFL XXXV. Lg. 9. őe. 55. p., ill. BFL XXXV.S.b. 13. őe. 137. és 183. p. 151 A másik KMT-tag Bali Sándor volt, aki egyben a BHG munkástanácsának elnöke volt. Félelmük nem is volt alaptalan: 1956. december 11-én a Parlamentben letartóztatták őket.
