Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
„Minél rosszabb nekünk, annál jobb nekik" jelszó alapján most a népünk öngyilkosságát jelentő sztrájkot szítják. „Azok, akik Magyarországon részvesznek a sztrájkban, - írja a Manchester Guardian című angol lap budapesti különtudósítója - belátják, hogy őrültség az, amit tesznek, hogy sztrájkjukkal nem az oroszoknak ártanak, hanem saját maguknak. A magyar sztrájkolok képtelenek elhinni, hogy a nyugat tétlenül fogja szemlélni az egész nemzet lassú öngyilkosságát. Beismerik, hogy a nyugatba vetett reményük nem az észen, hanem az érzelmeken alapul. Az ész azt mondja a magyaroknak, hogy a nyugat tökéletesen és végtelen megcsalta és elárulta őket." Amikor a magyar dolgozóknak napról-napra növekvő része saját tapasztalatai alapján a nyugat iránt táplált, alaptalan érzelmei helyett saját józan eszére kezd hallgatni, az imperialista rációk új injekciókkal próbálják az öngyilkosságot jelentő sztrájkot tovább szítani. Az Economist című angol lap attól tart, hogy a külföldi segítség teljes elmaradása és a súlyos pénzhiány a munka felvételére kényszeríti a magyarokat. A lap ennél fogva sötétnek látja a magyarok (pontosabban szólva az angol imperialisták) [sic!] kilátásait. Abban a valószínűségben keres vigaszt a cikkíró, hogy az ellenállási akaratot talán még nem törték meg egészen és egyben azt javasolja, hogy „a helyzetet átalakíthatná - legalábbis lélektanilag - valami külföldi gesztus. Éppen ezért szükséges lenne, hogy az ENSZ igyekezzék Hammarskjöldöt és megfigyelőit Budapestre juttatni". Azok a tüntetések, amelyeket az ellenforradalmi erők rémhírek terjesztésével a budapesti angol és amerikai követség előtt az elmúlt hetekben megszerveztek, mindenek előtt a magyar helyzet „lélektani átalakítását" szolgálták. De nemcsak erről volt szó. A magyarországi események - amelyek szervezésében kezdettől fogva benne volt az imperialisták keze - egyben eszközül szolgált arra is, hogy legalább részben eltereljék a figyelmet mindazokról a gaztettekről, amelyeket az imperialisták a gyarmati világban, az ázsiai és afrikai országokban, nap mint nap elkövetnek. Az ENSZ csapatoknak Egyiptomba érkezésével sem az egyiptomi, sem a közel-keleti kérdés nincs megoldva. A nemzeti felszabadító mozgalmaknak egész Közel-Keleten való elfojtása érdekében - az egyiptomi akcióval párhuzamosan - hasonló provokációt készítettek elő az Egyiptommal teljes szolidaritást vállaló Szíriával szemben. A szíriai külügyminiszter néhány nappal ezelőtt rámutatott arra, hogy „az imperialista erők, miután az Egyiptom elleni agressziójuk kudarcot vallott, Szíria ellen kezdtek provokációs kísérleteket." A Szíria elleni akció egyben eszközül szolgál arra, hogy az angol imperializmus biztonsági intézkedések ürügyén tovább erősítse katonai pozícióit a Szíriával határos országokban, elsősorban Irakban. Még súlyosabb a helyzet Algériában. A már hosszú idő óta tartó fegyveres harcokban a francia gyarmatosítók közel félmilliós hadserege a legkegyetlenebbül írtja az algériai népet. A francia sajtó becslése szerint az elmúlt két évben több tízezer bennszülöttet gyilkoltak meg. A nyugati sajtóból - amely naponta közöl hadijelentést - csak egyetlen nap, december 7-ének jelentését idézzük: „Az elmúlt 24 órában Tlemcen vidékén végérvényesen megsemmisítettek egy körülzárt 30 főnyi felkelő csoportot. Algériában több összecsapás történt, amelyek során felkelőket öltek meg, és fegyvereket szedtek össze." Ugyanaznap a francia minisztertanács úgy döntött, hogy feloszlatja Algériában az összes községi képviselőtestületet. A franciák algériai csődjéhez hasonló az angolok ciprusi kudarca. A napirenden lévő kivégzések, súlyos börtönbüntetések - így legutóbb két 15 éves diáknak 10 évi börtönbüntetése - sem tudják a ciprusi nép önrendelkezéséért folytatott harcát megtörni.
