Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
azoknak a köröknek, amelyek minden áron igyekeznek fenntartani a gyarmati uralom régi klasszikus formáit. Soha többé nem mossák le magukról ezt a gyalázatot. Ők az Egyiptom ellen irányuló agresszióval nemcsak az algériai kérdést akarták megoldani, hanem be akartak hatolni a Közép-Kelet más országaiba is, azt hitték, hogy ez az összetűzés átterjed más arab országokra, és ily módon megerősítik gyarmati pozícióikat. Az angolok azt gondolták, hogy a Szuezi-csatorna elfoglalása után szilárdabban állnak majd Keleten, és Egyiptomot megdöntve biztosíthatják közép-keleti érdekeit. Tragikus, hogy ezt az agressziót a francia országgyűlés képviselőinek többsége támogatta. Csak a kommunisták és a szocialisták kisebb hányada volt ellene. Ez nagyon tragikus." 548 A nyílt agresszió megkezdésének időpontjául - mint ismeretes - a hazánkban október 23ával kezdődő eseményeket választották. II. De vajon - vetődik fel a kérdés - a magyarországi ellenforradalmi akcióknak előkészítése ismert volt-e a nyugati reakciós körök előtt, vagy tőlük teljesen függetlenül bontakoztak ki? Ma már az itthoni események, a nyugati rádió és sajtójelentések előzetes feldolgozása alapján - anélkül, hogy a nyugati kém- és felderítő szolgálat anyagát ismernénk - a kérdésre feltétlenül igenlő választ kell adni. Kétségtelen az a tény, hogy a nyugati reakciós és magyar ellenforradalmi erők pontosan és jól ismerték az itteni belső helyzetet. A maguk szempontjából érthetően kedvezően ítélték meg a Rákosi-Gerő-féle gazdasági és politikai vezetés súlyos bűneit, a nemzeti érzés megsértése miatti tömeg elkeseredést, amely a szocializmus iránt hű dolgozó tömegekre is mind jobban kiterjedt. Továbbá rendkívül megkönnyítette az ellenforradalmi és imperialista felforgató tevékenység szervezését a Nagy Imre-Losonczy Géza-féle csoport, valamint az írók jogos bírálatának mind nagyobb méretű eltorzulása, a tényleges jobboldal iránti lojalitásuk, ugyanakkor pedig a párttal együtt hibázó, esetenként szektáns, de döntő többségükben a munkásosztály érdekében minden áldozatra kész funkcionáriusok, a belügyi dolgozók iránti általánosított gyűlöletük és a már hónapokkal azelőtt megkezdett propaganda-hadjáratuk. Ezt a többségében értelmiségi ellenzéket és annak szerepét találóan jellemzi Edvard Kardelj: „Az utcán és különböző értelmiségi klubokban - mondja Kardelj - a szájhősök egymást túllicitál548 Tito 1956. november 11-én Pulában mondott beszédet az isztriai pártaktíva előtt, ahol többek között a szuezi és a Magyarországon történt eseményeket elemezte. Míg a beszéd Szueznél történteket elemző részét bőséggel idézte a feljegyzés írója, addig a Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásaira nem tért ki, így például arra sem, hogy Tito szerint: „Egy másik állam hadseregét behívni egy országba azért, hogy móresre tanítsa ennek az országnak a népét, s ráadásul úgy, hogy mindezt lövöldözés is kísérje, nagy hiba. Ez még jobban felbőszítette ezt a népet, és így fajulhattak az események a spontán felkelésig, amelyben akaratuk ellenére, különféle reakciós elemekkel együtt még kommunisták is részt vettek." Tito szerint az első szovjet intervenció teljesen szükségtelen volt, és világosan látszódott, hogy polgárháború felé tart Magyarország. A szovjet vezetés azt gondolta, hogy „a katonai erő mindent megold", pedig helyes tervezéssel mindez elkerülhető lett volna, főleg, „hogy ez nem az egész szovjet vezetés ügye, hanem annak csak egy részéé, amely ezt a szemléletet bizonyos mértékig rákényszerítette a másik részre. Megértettük, hogy ezt az álláspontot azok kényszerítették a többiekre, akik meglehetősen sztálinista nézeteket vallottak és vallanak mind a mai napig. [...]" Hruscsov természetesen személyes támadásnak vette a beszédet, és a friss szovjetjugoszláv megbékélés végét jósolta. Ld.: Micunovic 1990. 153-168. p. és J. B. Tito beszéde az isztriai pártaktíva előtt. In: Top Secret I. 204-210. p. A Népszabadság november 17-én kommentálta a Tito-beszédet. Népszabadság, 1956. november 17. Érdekesen alakult a beszéd kommentárjainak utóélete, ugyanis egy már Kádár által letiltott kefelevonat kikerült a világsajtóba. Az eljárásról Id.: BFL XXXV. 1 .a.9. 1. őe. 44-47. p.
