Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
mindig nem orvosolt sérelmeket: szüntessék meg a 4%-os gyermektelenségi adót, változtassák meg a szakmunkásképzést, és bízzák azt az üzemekre. Több lakást a fiataloknak, egyenlő munkáért egyenlő bért, - ne szorítsanak háttérbe egyetlen fiatalt sem a bérezésnél, jutalmazásnál, üdülésnél, csak azért, mert fiatal. Egyetemeken és középiskolákban már a 23-át megelőző napokban parázs vita folyt arról, hogyan és milyen körülmények segítenének jobban a tanulásban, az életre való felkészülésben. Szabadon választhassanak, melyik idegen nyelvet tanulják, rendezzék az egyetemi felvételt, a tehetség és tudás legyen az ajánlólevél, több önállóságot az egyetemeknek, szüntessék meg a katalógus rendszert, biztosítsák a professzorok, tanárok szabad véleménykiféjtését a katedráról. Mivé lettek ezek a jelszavak néhány nap alatt? Még 23-án az ifjúság azt hirdette: „Vesszen az önkény, éljen a törvény" - egy héttel később már nem volt erő, amely szembeszegüljön a gyilkos ellenforradalom törvényt csúfoló önkényével. Ezekben a napokban a nép ellenségei már a „lincselést" tették „törvénnyé". Bűnözők és gyilkosok uralták az utcát, öltek és akasztottak ártatlan embereket. Azok a fiatalok, akik tiszta szándékkal, becsületes követelésekért, de félrevezetve fegyvert fogtak az október 23-ai tüntetés után, nem ezt akarták. Lehet-e ezeket a fiatalokat ellenforradalmároknak nevezni? 505 Ki gondolt közülük arra, amikor a Rádiónál vagy a körúton teherautóról puskát, géppisztolyt adtak kezükbe, hogy a szocialista rend ellen szálljanak harcba. A becsületes fiatalok tömegeinek, a 24-én, 25-én fegyverrel küzdőknek nem ez volt a céljuk. Ezért tették le tömegesen a fegyvert már 26-án, 27-én, ezért határolták el magukat a bűnözőktől, ellenforradalmároktól. Ám a becsületes szándékú, fegyverrel harcoló fiatalok vezetői között nem is egy akadt, akinek szándéka, célja távol állt a fiatalok igaz és jogos követeléseitől. Akadtak volt csendőrtisztek, horthysta katonatisztek, akik e nehéz napokban egy-egy fegyveres ifjúsági csoport vezetőjévé nevezték ki magukat, különböző módszerekkel, szólamokkal igyekeztek a harcoló ifjúság bizalmába férkőzni. Az ő céljuk a szocialista rend megsemmisítése és az ellenforradalom győzelemre juttatása volt. Ennek megvalósítására akarták az ifjúságot felhasználni. Még október 23-át követő napokban azok a becsületes munkás és diák fiatalok őrizték a betört ablakú üzleteket, akik jogos követeléseik teljesítéséért, a tüntetés mellett fegyvert is fogtak, néhány nappal később már nem volt erő, amely megakadályozta volna az áruházak, üzletek kifosztását, félgyújtását. Amíg 23-án az ifjúság Nagy Imrét követelte a kormányba, 25-én már röpcédulák ezreit láttuk a pesti utcán „Vesszen Nagy Imre" követeléssel, majd később nemcsak röpcédulákon, hanem egyre és egyre többen követelték ezt az utcákon is. A jelszavakat ekkor már nem a 23-án tüntető ifjúság adta ki, hanem az ellenforradalom diktálta a követeléseket. Egyre nyíltabban hallatszott olyan óhaj, amely Mindszenthyt kívánta a kormány élére. Gomba módra nőttek ki a különböző pártok ezekben a napokban, de egyiknek sem jutott eszébe síkra szállni a törvényes rendért. Ezekben a súlyos napokban is legfőbb gondjuk az volt, hogy mind több autót és pozíciót szerezzenek. Érdemes idézni a Trybuna Ludu cikkének egyik sorát: „Már ekkor voltak olyanok, akik azon versenyeztek, ki köp messzebbre." 505 Az említett március 1 l-ei határozat szerint: „Valótlan és ellenséges beállítás, hogy az egész magyar ifjúság részt vett az ellenforradalmi cselekményekben." Uo. 46. p.
